Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Széchi Dénes érsek. 1440—1465. Mielőtt az Albert halálával bekövetkezett zavaros események ismertetésére térnénk, megállapíthatjuk, hogy az egyházáért és hazájáért áldozatkészen buzgólkodott Pálóczi érsek 1439-ben halálozott el és utódja Széchi Dénes bíbornok, egri püspök lett. Az új érsekkel bővebben később óhajtván foglalkozni, ezúttal azokat az eseményeket soroljuk fel, amelyek Albert király "halála után zavaros helyzetet teremtettek. Ez a zavaros helyzet legelőször abban jelentkezett, hogy az özvegy királyné gyermeket várt s annak óhajtotta biztosítani a trónt, azonban a budai országgyűlés ezzel a törekvéssel szemben más álláspontra helyezkedett. Ulászló. 1440—1444. Nevezetesen 1440 január 18-án Ulászlót (Jagelló) ültette a trónra. A gyermek sorsát szívén viselő királyi anya ekkor egyrészt elkeseredésében, másrészt megfelelő külső támogatás megszerzése érdekében Ausztriába akart elutazni, azonban 1440 február 22-én Komáromban világra hozta az Esztergomból időközben odahívott Széchi érsek által László névre keresztelt fiát, akit ugyanazon év május hó 15-én a visegrádi várból csellel kicsempészett koronával Székesfehérvárott meg is koronáztatott. Ebben az időben tehát volt Magyarországnak egy választott, de meg nem koronázott, és volt egy koronás királya. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy mindkettőnek pártja támadt s megkezdődött a trón birtoklásáért való belső háborúság, mely különösen az után öltött nagyobb méreteket, amikor Ulászló megérkezett és az időközben megszerzett koronával megkoronáztatott. Ez a tény már fegyveres mérkőzésre vezetett a két párt között. A piciny László pártjának lelke Garai László volt, míg Ulászló mellett Hunyadi János és Újlaki Miklós pártja állott. A két párt fegyveresei Báttaszéknél mérkőztek és az összecsapás Ulászló javára döntötte el a győzelmet. Ezzel azonban nem szűnt meg a vetélkedés, mert az érsek testvére: Széchi Tamás, aki a komáromi és esztergomi várak felett parancsnokolt, fegyvereseivel a pilisi részre hatolt, ott a birtokosok lábas jószágait és értékeit összeszedette, majd Budának külsőségeit kifosztatván, maga után csak üszkös romokat hagyott.

1 E valóban merész és embertelen cselekedet természetesen megtorlást követelt és Ulászló nem is késett Esztergom ostromával (1440), amely hogy abbanhagyatott, tisztára az érseknek tulajdonítható. Az érsek és a király között ugyanis fegyverszünet köttetett, azonban Széchi érsek nem hódolt be Ulászlónak, hanem fegyveres erejével Zalába vonult s ez a cselekménye természetesen olaj volt a tűzre. Ily körülmények között érkezett meg Cesarini bíbornok, pápai követ, akinek az volt a küldetése, hogy a török ellen tervezett hadjárat megindítása érdekében tevékenykedjék. Amikor a pápai követ az eseményekről tiszta képet nyert, arra törekedett, hogy az ellentéteket elsímítsa s ez annyiban sikerült is neki, hogy a szemben álló felek között 1442 június 14-ig fegyvernyugvás létesült. A fegyverszünet alatt az özvegy királyné és Ulászló között megindultak a béketárgyalások, 1442 dec. 13-án eredményre vezettek is azok, de mert közben a királyasszony elhalálozott, az egész megegyezés felborult s a szenvedélyek újból fellángoltak. Ily körülmények között, nehogy a háborúság ismét kitörjön, Széchi érsek és a László-pártiak Frigyes római király közbenjárását kérték és Frigyesnek sikerült is a küzdő felek javára egy év tartamára fegyverszünetet biztosítania. A remélt békesség létrejötte azonban mindaddig késett, amíg a várnai csatavesztés és Ulászló halála (1444 november 10) be nem következett. 1 Palugyai: Magyarorsz. legújabb leírása II. 8. 79