Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Károly, f Maller József, néhai Gyuszi M. János voltak. A tisztikar: K. Pongrácz János elnök, Pongrácz Ferenc ügyvezető, Orbán József pénztárnok. Az igazgatóságnak még négy tagja van, úgyszintén a felügyelő bizottságnak is. Vasútállomása a Bánhida—pápai vasútvonalon fekszik, 2.5 km távolságra a belterülettől. Postaállomás helyben, a táviratokat a község közvetíti telefonon. Elemi népoktatásügyét a 2 tantermes, 2 tanerős ref. felekezeti elemi iskola szolgálja. Egyéb kulturális intézménye a Levente-egyesület, a Gazdakönyvtár és a Gazdakör, valamint a Ker. Ifj. Egyesület. A református elemi népiskolát az egyházközség alapította 1648-ban. A kéttermes, kéttanerős modern iskola kb. 40 évvel ezelőtt épült és benne részben osztott tanítás folyik. A tanulók száma 124 és 78 ismétlős. Az iskola igazgatója: Szijj Elemér és Ballabás Sándor. Ismétlőiskola vezetője: Szijj Elemér. Confirmálókat és ismétlőiskolásokat hitoktatásra Deák József ref. lelkész és Gyimothy Géza s.-lelkész tanítja. A Levente-egyesület elnöke: Maller Ferenc főjegyző, főoktató és ügyvezető: Ballabás Sándor ref. tanító. Könyvtára 200 kötet. Leventekötelesek száma kb. 100 ifjú. A Gazdakör 1924 jan. 28-án alakult a megtartott alakuló közgyűlés alapszabályai értelmében. A közgyűlés által választott elnök: K. Pongrácz János, alelnök: Deák Ferenc, jegyző: Kocsis Endre, pénztáros: Katona Mihály, körgazda: Katona József, ellenőr: Tálos István, és 30 választmányi tag. 1936-ban alakult a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, melynek elnöke az egyházközség vezetője és Gyiinóthy Géza s.-lelkész. Az egyesület célja az ifjúság hazafias és vallásos szellemben való nevelése. 27 tagból áll. A községben van Egészségház; a körorvos székhelye Császár (6 km). Egy községi szülésznő lakik helyben. A legközelebbi gyógyszertár Kisbéren (6.7 km), a kórház Győrben (43 km) van. Vízellátása nem kielégítő, különösen száraz nyári időben a község szűken áll víz dolgában. Van azonban határában — Csép felől eső részen — egy Döbönkút nevű igen bővizű forrás, melynek hideg, kristálytiszta, kéntartalmú vize gyógyító hatású. Felsőgalla. Nagyközség a Vértes aljában, a tatai járásban. Hozzátartozik Csákánypuszta. Eredetileg Nagygallának vagy Alsógallának neveztetett s csak az újabb korban nevezték el sváb lakosai Ober-Gallának s ezért hívják ma az eredeti Alsógallát Felsőgallának, viszont a régi Felsőgallát megkülönböztetésül Alsógallának. A Tata-vidéki magyarok még mindig tartják magukat a régi elnevezéshez. Felsőgalla területe ősidők óta megült hely, amire a határában feltárt rézkori telepről következtethetünk. A néphagyomány azt tartja, hogy a község már a rómaiak idejében keletkezett s nevét Galla vezértől nyerte. A falu nevének első okiratos említése 1251-ből származik. Wdwornici (de) villa Galla (Haz. Okmt. VII. 41). 1391-ben Galya-ról, 1140-ben Galya-majorról és Kysgálya-ról, 1459-ben Poss. Felsew-Galyáról találunk feljegyzéseket. Mind a két Galla Vitány várához tartozott, de voltak köznemesi birtokok is mind a két községben. E korból névszerint a Rozgonyi-családot ismerjük birtokosai közül (1453—60 körül). A vitányi várat és tartozékait II. Ulászló 1493-ban Egerváry Lászlónak zálogosította el. E család kihaltával 1512-ben Kanizsay László örökölte a várat és a várbirtokokat, melyeknek ura 1643-ban gr. Zichy Ferenc, 1697-ben br. Krapff Ferenc, tőle vette meg 1727-ben gr. Esterházy József. A mohácsi vész után Felsőgalla is osztozott a vidék sorsában, amennyiben ez is elpusztult 1529-ben s lakatlan maradt 1733-ig. Ekkor népesítette be ismét földesura, gróf Esterházy József nádor würzburgi frankokkal és strassburgi elszá551