Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

iratában is. A hálának e költői eláradásai mindenesetre nyugalmas közszellemről tanúskodnak, amely a buzgó és bölcs vezetőknek lehetővé tette a céltudatos munkálkodást. Az alkotásban és dologtevésben sokan tűntek ki. A XIX. sz. első évtizedétől 1871-ig Löffler Mózes és Rothenberg Efraim, majd két évig dr. Lichtenstein Lajos, 1876—1910-ig pedig dr. Weisz Ignác álltak a rabbinátus élén. Kitartóan dolgoztak a hitközség fellendülése érdekében sok nemzedéken keresztül a laikus vezetők is, akik főleg az Áldori- (Kohn), Blau-, Breuer-, Bruckner-, Donát-, Eckstein-, Eisler-, Felsenburg-, Frankéi-, Frisch-, Gans-, Groszmann-, Grünwald-, Haber-, Hirschorn-, Horn-, Jaulus-, Kirz-, Lőwy-, Mellinger- (Mérei), Mieselbach-, Milch-, Oblatt-, Paul-, Popper-, Putz-, Regensburg-, Schönwald-, Tauber-, Tiefenthal-, Wallfisch-, Weisz- és Zwillinger-családokból kerültek ki. Az egymásra ható erőknek ebből az összhangjából nem szabad kifelejteni azokat sem, akik máshonnan származtak oda és exponált társadalmi állásukban is összeforrtak a zsidó hitélettel. Kornhaber Lipót táborszernagy százados korában és lovag Schweitzer Ede altábornagy ezredes korában élt itt és élénken résztvett a hitközség hitéleti és kulturális akcióiban. A mély gyökereken táplálkozó kultúrszellem sokat köszönhet Wettendorfer Lajos őrnagynak is, továbbá dr. Frisch Árminnak, a török szultán későbbi háziorvosának, Vajda Géza műszaki tanácsosnak, Tiefenthal Gyula városi főmérnöknek, dr. Berényi Gyula járási és városi orvosnak, dr. Áldori Mór kir. tanácsos, városi tanácsorvosnak és még most is tevékenykedő dr. Zwillinger Ferenc tb. megyei főügyésznek, Kardos Jenő állampénztári főtanácsosnak, Büchler Mór M. Á. V. főmérnöknek, Kinsker Ármin állampénztári főtanácsosnak, dr. Tannert Jakab alezredes-orvosnak. Nagyobbméretü közgazdasági tevékenységet a hitközségnek több tagja fejtett ki, főleg bánrévi Fuchs Vilmos, aki kenyérmezei birtokán mintagazdaságot rendezett be, Schrank Béla és Ödön likőrgyárral, Eckstein Lajos likőrgyárral, Lenkei Emil kiviteli rt.-gal, Klein Sándor edénygyárral, Leimdörfer Nándor építési nagyvállalkozással, Horn Ede bőrgyárral. A hitközség fejlődése 1914-ben érte el tetőfokát, mikor lélekszáma már az 1200 fölé emelkedett. A világháború azonban, majd az a körülmény, hogy Esztergom az új határok következtében határvárossá lett, megakasztotta a fellendülést, sőt visszafejlődést idézett elő. 95 tagja vett részt a világháborúban és 7 elesett. Állandóan segélyezte az esztergomi fogolytáborban tartózkodó zsidó hadifoglyokat, akiknek száma sokszor a 300-t is meghaladta. A segélyakciót dr. Spiegel Ármin jelenlegi főrabbi, a hadifogolytábor kinevezett tábori lelkésze vezette. A hanyatlás ekkor indult meg és még ma is tart. Ma már 180 családban csak 580 lelket számlál a hitközség 195 adófizetővel, a hozzátartozó községek adófizetőinek beszámításával. (Hozzátartoznak az esztergomi járás összes községei. Hozzátartozott Párkány is, amely most csehszlovák területen van.) A hitközség elnöke: Büchler Mór, alelnökök: Balog László és Patriász Zsigmond kereskedők, pénztáros: Schwartz Vilmos kereskedő, ellenőr: id. Kardos Jenő m. kir. állampénztári tanácsos. Az iskolaszék elnöke: Bauer Imre, az Esztergomi Gazdasági Bank főtisztviselője, alelnöke: dr. Scheiber Győző gyak. orvos. Kerületi förabbiság. Kerületi főrabbi és anyakönyvvezető: dr. Spiegel Ármin, aki a budapesti Ferenc József orsz. rabbiképző és teológia elvégzése után a Pázmány Péter tud. egyet, bölcsészeti szakán avattatott doktorrá. Működését Szarvason, mint rabbi, 1909-ben kezdte s folytatta 1911. aug. 30-ig, Esztergomban 1911. évi szept. 1-től mostanáig, mint főrabbi gondozza híveinek lelki világát. A világháborúban, mint helyettes tábori lelkész szolgált. Egyébként a XII. izr. községkerület helyettes tanfelügyelője. Társadalmi tisztségei: vál. tagja az orsz. rabbi egyesületnek, az Izr. Magyar Irodalmi Társaságnak és az Esztergom Vidéki Régészeti és Történelmi Társulatnak. Irodalmi tevékenységéről bibliográfiánk számol be. ,391