Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ték, holott Társaság volt a valódi elnevezése. A Tarkaság elnevezést első elnökétől, Putankó Jánostól nyerte anélkül, hogy az öreg ezt komolyan akarta volna. Putankó ugyanis bevándorolt iparos volt s eredetileg tót-ajkú és a társaság szót így ejtette ki: „Tarkasak". A tagoknak tetszett az öreg hibás kiejtése és az egyesületet nent hivatalosan ugyan, de évtizedeken át Tarkaság-nak hívták. Nem volna teljes ez a visszaemlékezés, hogyha feledném, hogy ez a nagy polgári egyesülés milyen fontos szerepet töltött be Esztergom életében?! Annak kebelében dőlt el ugyanis minden olyan kérdés, amely a közéletet foglalkoztatta, lett legyen szó városfejlesztésről, szépítésről, közgazdasági problémáról, politikai megmozdulásról, avagy tisztújításról. Komoly hivatalos fóruma volt ugyan a közügyeknek, azonban annak hangulatát és állásfoglalását a Tarkaság irányította s meg kell állapítani, hogy mindig helyesen és céltudatosan. A város társadalmi életében csak a politikai kérdések okoztak pillanatnyi zavart. Nevezetesen egy-egy képviselőválasztás. Ilyenkor a Tarkaság tagjai két pártra szakadtak a szerint, hogy 48-as, nemzeti, avagy liberális párti jelöltek léptek fel. A Tarkaság helyisége ilyen időben csakis a 48-as, vagy a nemzeti párti célokra szolgált, mert a polgárság zöme ellenzéki volt, míg a liberálisok másutt ütötték fel a tanyájukat. A választási harcok mindig élesek voltak, azonban 1896-ig soha sem durvultak el annyira, hogy az egyének egymás érzékenységén fájó és nehezen gyógyuló sebeket okoztak volna. Az igaz, hogy a választások lezajlása után holmi neheztelések jelentkeztek, azonban ezeket is feledtette az egymásra utaltság és az egyéneknek arra irányított törekvése, hogy az egész vonalon béke legyen. Hogyha jól emlékezem, az 1896-i képviselőválasztás hagyta az első nyomot a tekintetben, hogy a Tarkaság tagjai között szinte áthidalhatlan ellehtétek támadtak. Két jelölt volt. Mindkettő esztergomi. Az egyik a nemzeti párti Frey Ferenc, a másik a liberális párti dr. Földváry István. Mindkettő értékes, számottevő, köztisztelt egyéniség s közülük Frey már egy cikluson át viselte Esztergom képét. A hatalom dr. Földváry István városi főügyész mellett fejtette ki minden erejét és ezt a tevékenységet jelentékenyen támogatták az egyéni megbecsülés, a személyes barátok és a rokonság. Frey Ferenc viszont rendkívül népszerű volt, hiszen keresztapja volt egy légió esztergomi benszülöttnek, barátja mindenkinek és lelkes segítője mindazoknak, akik erkölcsi, vagy anyagi tekintetben hozzáfordultak. Dr. Földváry István, a lelkes poéta, a kitűnő szónok, a tekintélyes fellépésű egyéniség — bármennyire érvényesült is a fórumon, mégsem volt népszerű, mert az esztergomi polgárral a városi tartozások késedelmes fizetése miatt bíróságon kívül és belül hivatalból folyton küzdenie kellett, már pedig ő a köztartozások lerovását állandóan szorgalmazta, a makacs adósokat kötelességszerűen perelte, a visszaéléseket ostorozta, szóval letett esküjéhez híven hű sáfárja volt városának. A választási harc módfelett elkesedett volt. A kormány részéről a pénz is dolgozott, ezt tehát az ellenzéki jelöltnek ellensúlyozni kellett. Hát bizony ez a nem épen erkölcsös választási kampány sokat rontott a nép erkölcsén, azonban mégsem fertőzte meg annyira, hogy a többség a nemzeti párt zászlóját érvényre juttatni ne tudta volna. Nos, Frey Ferenc győzött. Ezen időtől fogva Esztergom társadalmi élete romlásnak indult. A régi barátok elhidegültek egymástól. A társas érintkezéseknek mindig volt politikai színezete olyan értelemben, hogy a kisebbségben maradt párt intelligenciája a többség müveit elemeitől szándékosan elkülönítette magát. Ez a magtartás és ez az elkülönülés a fórumokon is éreztette hatásait s amíg eladdig a megyénél és a városnál a közügyekben minden városi polgár egyetértett, attól fogva a szenvedély lett úrrá a lelkeken. Ezt a szerencsétlen állapotot legjobban a város sínylette meg, mert a hatalom minden olyan törekvésnek, amely a város fejlődését kívánta előmozdítani, gáncsot vetett. Ettől eltekintve, a vármegye — bizonyára felsőbb utasításra — teljesen ráfeküdt a 430