Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

nyairól, egyúttai azt javasolta, hogy a vizi torony birtokba vételével sikeresitsék az ostromot. Az árulók tanácsára a törökök valóban megkezdték a vizi torony lövetését, de ezzel nem értek célt. Ezt követőleg a vár ellen rohamot intéztek, de az őrség azt oly sikeresen verte vissza, hogy az ostromlók százai estek áldozatul. A következő napon csupán az történt, hogy Rusztem pasa az ostromló sereg lelkesítésével foglalkozott. Aug. 8-án a víztorony már a töröké lett s emiatt a védőseregben elkeseredés támadván, mindenesetre titkos összeesküvés alapján, bizonyos Massa nevű zászlótartó két társával észrevétlenül kiszökött és a török táborban bejelentette, hogy az őrség a várat hajlandó átadni. Rusztem pasa erre két követ kíséretében visszaküldte Massát a várba további megállapodás végett. A sebesült Lascan a küldötteknek eleinte úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó feladni a várat, majd pedig az őrség főbbjeivel történt tanácskozás után hajlandónak nyilatkozott. Ez után a követek Salamancával együtt lementek a török táborba s bejelentették az eredményt, Salamanca pedig különösen abban fáradozott, hogy a vár védői ne csak a puszta életüket menthessék, hanem fegyvereiket és vagyonukat is. Minthogy a szultán úgy döntött, hogy a védők csak személyüket menthetik s egyébként szabad elvonulniok, másnap Rusztem pasa janicsárjaival megjelent a vár kapuja előtt s az előtte megnyittatván, az erősségbe bevonult, a félholdas zászlókat kitüzette és katonáit megfelelően elosztván, a védősereg megkezdte a vár kiürítését, amely zavartalanul végbe is ment s legfeljebb Lascannak akadt egy kis kellemetlensége, t. i. kilépésekor Rusztem megmotoztatta és elvette tőle azt az arany láncot, amelyet az Perényi Pétertől eltulajdonított. A kivonult várvédőknek ezt követőleg még nem volt szabad távozniuk. Egyelőre fogságban tartotta őket a török és arra kényszerítette, hogy a vár területét megtisztítsák a hulláktól, amelyek mindenfelé hevertek, elföldeljék. Csak ezután nyilt meg a szabadulás útja olyformán, hogy a törökök vízieszközeiken átszállították őket a párkányi oldalra s onnan mehettek gyalogszerrel Pozsony felé. A török sereg által megszállt várat Szulejmán szultán az átvételt követő napon megszemlélvén, a székesegyházból eltávollítatott és összetöretett mindent, ami a keresztény templomok jellegére és rendeltetésére emlékeztet s felavatta azt török imaházzá, majd másnap rendelkezett az iránt, hogy a vár védelme miként rendeztessék, nemkülönben gondoskodott mindarról, amit a török közigazgatás, továbbá a rendnek fenntartása megkövetelt. A szultán aug. 16-ig maradt Esztergomban s aznap seregével Tata felé távozott. Esztergom várának ily rövid időn belől történt feladása Ferdinánd előtt feltűnően gyanússá válván, úgy Lascan, mint Salamanca ellen vizsgálat indult és árulás vádjával terhelten kellett számolniok eljárásukról. A katonai törvényszék előtt mindketten igyekeztek tisztázni magukat, azonban cselekedetük miatt fogsággal büntettettek. Foglalkoznunk kell most azzal a kérdéssel, hogy Esztergom városa miként élte át azt a hosszú időt, amely alatt 1683-ig a török uralta? Itt mindenekelőtt tudni kell, hogy mielőtt 1543 aug. 16-án elhagyta volna Szulejmán Esztergomot, elrendelte, hogy az alsó és a felső várat minden rongálástól hozzák helyre s mert természetesnek találta, hogy gazdasági (inkább kereskedelmi) szempontokból a városra is szükség lesz, rendelkezett abban az irányban is, hogy a leégett házak lakhatókká tétessenek s általában visszaadassék a helynek korábbi jellege. Az bizonyos, hogy az erődítések megújíttattak, az azonban, hogy a város régi képét visszanyerje, a török nemtörődömség és kapzsiság miatt teljesítetlen parancs maradt, ami abból is kiviláglik, hogy amikor Esztergom száznegyven év után visszavétetett, nem állott 98