Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

van az Esztergom határában lefolyó szentléleki pataknak, nemkülönben az Esztergom szentgyörgymezei Kerek-tói pataknak is, inig Pilismarót, nemkülönben Dömös község határát két patak érinti és ezek közül az előbbi valamikor vízimalmot is hajtott. A Dunán inneni résznek egyedüli folyója a Garam, amely Bénynél érkezik a vármegyébe és Nána határát érintve, Hont megye területén Kövesdnél ömlik a Dunába. A Garamon tutajok érkeznek. A balparti részen három élő vízről van szó. Kettő, t. i. a Szikince és a Kétyi patak, továbbá az ú. n. párisi csatorna, mely utcfbbi az ottani mélyedés csapadék- és talajvizeinek levezetésére szolgál. Mindhárom a Garamot táplálja. A párisi csatorna egyébként annak a nagy mocsárnak a lecsapolására készült, amely a mult század kilencvenes éveiben Bucs, Muzsla és Ebed községek területének jelentékeny részén feküdt. •Tavak. A jobbparti részen Sárisáp alatt, továbbá Esztergomban tóterület van. Az első erős források által táplált pár holdnyi területet foglal el, míg az esztergomi ú. n. Öreg-tó területe mintegy 320 kat. hold, amelyen Corchus Béla híres haltényesztő rendezett be halastavat, de azt az 1918-ban bekövetkezett forradalmi állapot tönkretette. Jelenleg úgy tervezi a város, hogy ezt a ma már újból mocsaras területet lecsapoltatja és legelőnek alakíttatja át. Volt még Esztergom határában, ~az ú. n. Kerek-tói völgyben egy mesterséges tó is, amelyet a rómaiak állítólag rizstermelésre használtak, de inkább valószínű, hogy abban haltenyésztést űztek. A területet átszelő töltések ugyanis inkább ezt a célt látszanak szolgálni. Végül Esztergom város belterületén is volt a műit század negyvenes éveiben egy, kb. három kat. holdnyi kiterjedésű, hévvizü tó, amelyet azonban a fökáptalan lecsapoltatott és annak helyén a föltöltés után beépülés következett. Források. Amint említettük, a vármegye területe vízszegény és sem a Pilis, sem a Gerecse hegységek nem bővelkednek forrásokban s egyedül három olyan helyet említhetünk, amely bőséges hévvizeket szolgáltat. így a jobb parton Dunaalmásnál, továbbá Esztergomban jelentkeznek meleg hévvízforrások. Az almási forrás hőmérséklete 16 C, az esztergomié átlag 26—29 C, azonban a szt. István-forrásé, amely a takarékpénztár fürdőit és uszodáit táplálja, mélyfúrás után jelenleg 29 C. Végül a balparti részen Ebed község határában is jelentkezik egy hévvizü forrás, amelynek hőmérséklete 18—19 C között ingadozik. Az esztergomi hévvizek már a rómaiak idejében is kedveltek voltak és a törökök azt szintén kedvelték. A várhegy déli oldalából a kis és a nagy Dunába torkolnak a hévvízforrások, amelyek közül a jelenlegi vasgyár alatt felfakadó forrás vizét a fökáptalan emelőmű segítségével a várba szállíttatta és vezetékek útján a városi vízvezeték létesültéig saját használatára fordította. A régi vár terveiből megállapítható, hogy annak idején a várat szintén emelőmű révén innen látták el vízzel. A vármegye éghajlati viszonyai. Az éghajlat általában mérsékelt, aminek előállásában jelentékeny szerep jut a jobbparti hegységeknek, nemkülönben a Dunának. A m. kir. orsz. meteorológiai és földmágnességi központi intézet szívességéből az évi középhömérsékleti viszonyokra vonatkozó, a közepes csapadékot mutató és a közepes légnyomást feltüntető táblázatot az alábbiakban közöljük: 10