Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

szert a hadviselés sikeres érdekében megváltoztatta, a harmincad helyett a korona-vámot rendszeresítette és mert az így biztosított jövedelmek sem voltak elégségesek — a subsidiumok erőszakos követelésétől sem riadt viszsza, tehát a folyton emelkedő terhek közelégedetlenségre adtak okot. Különösen sértette Mátyás erőszakos fellépése a főpapságot azért, mert az addig jogszerűen mentes egyházi tizedet is megadóztatta. Ez ellen a jogellenes cselekmény ellen, nemkülönben a hadviseléshez kívánt újabb adózás terve ellen Vitéz János a budai országgyűlésen nemcsak tiltakozott, hanem nyíltan állást foglalt. Ennek azután az lett a következménye, hogy Mátyás az érseki jövedelmeket lefoglaltatta s egyúttal az érsekre 7000 arany erejéig adót vettetett ki. Minthogy a szerzett jogoknak megsértése nemcsak az egyház károsításával járt, hanem a kiváltságos rendek jelentékeny részét is fájdalmasan érintette, Mátyás letétele és Kázmér lengyel trónörökös trónrajuttatása érdekében országos szervezkedés indult. A mindjobban fejlődő mozgalomhoz Vitéz János is csatlakozott és az érseki jövedelmek lefoglalása, valamint a reá kivetett adó behajtása ellen nemcsak tiltakozott, hanem ellenállással is fenyegetőzött annak dacára, hogy Mátyás 1471 tavaszán helytartóságra emelte, maga pedig a csehek elleni hadjárattal volt elfoglalva. Vitéz ekkor már elidegenedett Mátyástól és helytartói minősége sem tartotta vissza attól, hogy a lengyel trónörökös jövetelét elősegítse. Természetes, hogy Mátyás letételének kérdése ily körülmények között az esztergomi érseki udvarban nem ment feltűnő tanácskozás nélkül és az összeesküvésnek árulói is akadtak, így történt, hogy amikor Kázmér 12.000 fegyveresével az országba tört, Mátyás a cseh hadszinteret elhagyva, nem akadályozta meg annak Nyitráig történt előnyomulását, hanem 20.000-nyi hadával Esztergom ellen fordult, annak várát bekerítette s eként lehetetlenné tette, hogy a prímás hadi népével az ellene szervezkedett felkelőkhöz csatlakozhassék. Az esztergomi vár ostromszerü körülzárása rövid pár hétig tartott s a király és a prímás 1471 decemberében megbékültek. Az erre vonatkozó tárgyalásokat Mátyás kezdeményezte, mindenesetre belátván, hogy a prímással méltatlanul bánt és az egyház jövedelmének csonkítása jogtalanul történt, de figyelemmel volt arra is, hogy a prímás személyében a Hunyadi-ház hü embere ellen cselekedett. A békekötésről mindkét fél feltételeinek figyelembevételével okirat készült, mely azért érdekes, mert addig az esztergomi várat az érsek fegyveresei lakták, a király részéről a főfeltétel az volt, hogy a jövőben abba királyi őrség kerüljön, Vitéz János pedig azt kötötte ki, hogy várkapitányokul csak olyan egyének állíthatók, akik a királyhoz való hüségük bizonyságául esküt tesznek. A további megállapodás az volt, hogy Mátyás az érseki jövedelmet csorbítani nem fogja és Vitéz Jánosnak visszaadja ama 7000 aranyat, melynek különben az volt a rendeltetése, hogy oktatási célokat szolgáljon.

1 Habár ezzel a megegyezéssel Vitéz János Mátyás hűségére visszatért, a király és a prímás békéje rövidéletünek bizonyult. Mátyásnál ugyanis tovább áskálódtak a prímás ellen és elhitették vele, hogy az ismét Kázmér érdekében tevékenykedik, mire Mátyás tanácskozás címén Budára hívta, foglyul ejtette és a visegrádi várba szállíttatta, egyúttal pedig 1472 márc. 25-én az érseki várak őrségeit saját fegyvereseivel váltatta fel. Vitéz János nyolc napon át volt foglya a visegrádi várnak, vissza is térhetett Esztergomba, de ott is fogoly maradt annyiban, hogy érsek-prímási kötelmeinek élhetett, azonban Esztergomot nem hagyhatta el, mert a király 1 A most ismertetett okiratról emlékeznek: a) Katona: História Crit. XV. 262— 445. b) Török j.: i. m. 115—116. c) MilLenn. Tört. IV. 248. \ 85