Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

H. József hentes és vendéglős, tekintélyes polgár, vármegyei törv.-hat. bizottsági tag volt Tardoson. Anyja: Zhorela Anna ősi alapító családból való. Apja hosszú éveken keresztül mint városi képviselő vette ki ré­szét a község közügyeiben és annak fejlesz­tésében jelentős szerepe volt. Hullár András gazdálkodó, Gyermely. 1883-ban született Gyermelyen. Elvégezve iskoláit, szülei mellett kezdett el gazdál­kodni, jelenleg saját földjén folytat családja segítségével gazdálkodást. A 33-as és a 14. tüzérezredben a háborúban az orosz, olasz és albán frontokon összesen 42 hónapig harcolt. A község szociális és kulturális egyesületeinek alapító és vezető tagja. Neje: Hoffer Mária, gyermekei: András, Mária, Fülöp Ferencné, Béla és Károly. Az O. K. H. vál. tagja, képv.-testületi, róm. kat. iskola­széki tag, a munkavédelmi csoport őrs­parancsnoka. Hűmmel Ferencné szül. Soós Mária oki. községi szülésznő, Tatabánya. Mogyorós­bányán született. A bábaképzöt Pozsonyban végezte, oklevelét 1905-ben nyerte. Mogyo­rósbányán nevezték ki községi szülésznő­nek, ahol három évig működött, 1908-ban Tatabányára került. 1914—1936-ig a kór­házban teljesített szolgálatot és később köz­ségi szülésznői minőségben tevékenykedik. Férje H. Ferenc ácsmeser, aki 1876-ban Tá­ton született és mint népfelkelő harcolt a világháborúban. Sógora, Barina Pál a há­borúban hősi halált halt. Gyermekei: Paula, Eszlinger Istvánné és János. nemes Huray Béla ny. m. kir. honvédszá­zados, Esztergom. 1894-ben született Esz­tergomban. Katonaiskolát Pécsett végezte el és a 15. honv. gy-ezredhez került, majd a 15. honv. önálló kerékpáros zászlóaljban a szerb, orosz sé olasz fronton harcolt mint főhadnagy. A III. o. kat. hadiékítményes ér­demkereszt tulajdonosa a kardokkal, mely kitüntetésre 1917-ben ismételten fölterjesz­tették, legfelsőbb elismerés kardokkal, Ká­roly cs.-ker., háborús emlékérem tulajdo­nosa. Egyízben sebesült. 1933-ban századosi rangban vonult nyugalomba. néhai nemes Huray Ferenc ny. városi fő­számvevő, Esztergom. 1872-ben született Esztergomban. Az államszámviteli vizsgája után előbb a közigazgatásnál szolgált mint jegyző, majd Esztergomba került, ahol előbb városi pénztáros, később főszámvevői minő­ségben teljesített szolgálatot nyugalomba vonulásáig, 1927-ig. 1936-ban elhúnyt. Szá­mos társadalmi és kultúregyesületnek volt vezető egyénisége, a róm. kat. olvasókör egyik megalapítója, özvegye: Plichta Te­réz, gyermekei: Béla ny. m. kir. honv. szá­zados, dr. László orvos és Imre m. kir. honv. főhadnagy. vitéz dr. baráti Huszár Aladár, az OTI el­nöke, volt főispán és Budapest székesfővá­ros főpolgármestere, a felsőház tagja. 1885-ben május 10-én Ipolybalogon szüle­tett (Hont megye). Középiskoláit Budapes­ten végezte el, majd a budapesti és genfi egyetemen tanult jogot. 1908-ban Nógrád vármegye szolgálatába állott. A háború ki­törésekor az 1. honv. huszárezred köteléké­ben szolgált és hosszú időt töltött a fronton. Vitézségéért ismételten kitüntették. Háború után újra Nógrád megye szolgálatában mű­ködött és tevékeny részt vett a nemzeti ér­zésű polgári társadalom megszervezésében. Nagy szerepe volt a cseheknek Balassagyar­matról való kiverésében. A kommün alatt menekülni volt kénytelen, de később mégis elfogták és börtönbe vetették. A diktatúra bukása után Nógrád és Hont vármegyék kormánybiztosává nevezték ki, majd ugyan­ezen törvényhatóságok főispánja lett. 1925 márciusában Esztergom és Komárom vár­megyék főispánjává nevezték ki. Kiváló munkássága elismeréséül megkapta a II. o. magyar érdemkeresztet a csillaggal. A felső­ház tagja. 1932 február havában Győr vá­ros és Győr—Moson—Pozsony egyesített vármegyék főispánjává nevezték ki. 1932 novemberében főispáni állásától felmentést nyert és Budapest székesfőváros főpolgár­mesterévé választották meg. 1934 június l-ig töltötte be főpolgármesteri állását, amikor a kormányzó az OTI elnökévé nevezte ki. Ugyanezen évben a világháború alatt telje­sített bátor és hősies magatartásának elis­meréséül vitézzé avatták. Az OTI-nél viselt magas tisztségénél fogva tagja az ország­gyűlés felsőházának. Huszár István kántortanító, r. k. kántor, Lábatlan. 1898-ban Medgyesegyházán szü­letett. Iskoláit Esztergomban végezte, majd levente, lég- és gázvédelmi tanfolyamot hallgatott. Tűzoltó és népművelődési tanfo­lyamot is elvégezte. 1918-ban Cséven kezdte meg működését, onnan Sárisápra, 1931-ben pedig Lábatlanra került. A háborúban a 26-os gy.-ezredben olasz és albán fronton harcolt, az osztrák és a magyar háborús em­lékérem, a Károly cs.-ker. tulajdonosa. Em­léklapos hadnagy. A Frontharcos Szövetség körzeti vezetőtisztje, leventefőoktató, a Lá­batlani Sport Club elnöke, a róm. kat. hit­buzgalmi egyesület vezetőségi tagja. Neje: Gangl Amália, gyermekei: István, Ottó és Ilona. özv. Huszár Kálmánné okleveles óvónő, Dorog. Oklevelét Máramarosszigeten 1895­ben nyerte el. Előbb mint tanítónő Pozsony­püspökin kezdte meg munkásságát, majd Kézkön, Nagykárolyban tanított és 1910-től mint óvónő Felsőrónán működött a meg­szállásig, amikor menekülni volt kénytelen és 1920-ban Esztergomba került, 1921-ben Dorogra osztatott be. Thaly-díjat nyert, több elismerésben és kitüntetésben részesült. Férje, néhai Huszár Kálmán községi fő­jegyző volt és 1911-ben halt meg. Gyerme­kei: Ilona, Margit, László. Huszárik Gyula ny. m. kir. honv. tiszt­helyettes, Komárom. 1885-ben született 761

Next

/
Oldalképek
Tartalom