Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A 111. o. katonai érdemkereszt, Signum Lau­dis és még számos kitüntetést kapott hősies, vitézi magatartásáért. Nyugalomba vonulása óta intenzív gazdálkodást folytat 428 kat. holdon elterülő concóháti birtokán. A vár­megyei törvényhatóság és a községi képvi­selőtestület tagja. Minden kulturális és ha­zafias mozgaiom lelkes támogatója. Démusz János földbirtokos, vasúti ven­déglős. Borosjenön született 1880-ban, ta­nulmányait Aradon és Gyulán végezte. — 1898-ban a Katolikus Népszövetség pénz­tárnoka volt, egy évvel később a gödöllői vasúti vendéglőt bérelte. A világháború ki­törésekor bevonult Nagyváradra a 34-ik tüzérezredhez, mellyel vegigküzdötte a há­borút az orosz és szerb irontokon. A kom­mün alatt Gödöllőn, a vörösök főhadiszállá­sán sok üldöztetésben volt része. A terro­risták teljes vendéglői felszerelését elvitték. Később a győri vasúti étterem bérlője lett és 1924 márciusában átvette a budapesti nyugati pályaudvar vendéglőjét. Itt nagy költséggel átalakította a helyiséget, majd, miután a MÁV a forgalom nagy részét a Keleti pályaudvarra helyezte át, kénytelen volt városi vendéglővé átalakulni. Azóta üz­lete a Teréz- és Lipót-korút előkelő közön­ségének kedvelt találkozó helye. Néhány év előtt megvette az Esztergom mellett fekvő Sátorkö-pusztát, ahol főleg állattenyésztés­sel foglalkozik. Jorkshírei sertés és fajba­romfi tenyészete messze földön híres. Dr. Dési Lázár gyakorló orvos, Nyerges­újfalu. Kaboldon 1890-ben született. Közép­iskoláit Győrött, az egyetemet Budapesten végezte. Mint katonafőorvos 1915-ben kezdte meg működését. Az orosz, szerb és az olasz harctereken teljesített szolgálatot. A koro­nás arany érdemkereszt, a vörös kereszt, a II. o. díszérem a koszorúval, a vitézségi érem szalagján, a Károly cs.-kereszt tulaj­donosa. E. e. tart. főhadnagy-orvos. Há­ború után 1931-ig Tatán magángyakorlatot folytatott, 1931-től Nyergesújtalun gya­korló orvos. Neje: Schwartz Erzsébet, gyer­meke: Magda. Dinda Rezső vegyeskereskedő, Komárom. Pancsován 1889-ben született. Iskoláit Ver­secen végezte el, majd a cukrász ipart ta­nulta ki. Mint önálló mester 5 évig műkö­dött. Hazafias magatartása miatt a szerbek kiutasították. 1922-től Budapesten folytatta iparát. 1929-ben házában üzletet alapított, melyet ma is vezet. Háborúban a 61. k. gy­ezred kötelékében szolgált, később az 5. h. gy.-ezrednél és az orosz fronton megsebe­sült. Neje: baróti Lengyel Malvin, Klapka György leszármazottja. Gyermekei: Malvin, Blanka és Rezső. Diósy Gyula ny. tak. pénztári igazgató, földbirtokos, Tóváros. Komáromban, 1874­ben született. Középiskoláit Komáromban, a ker. akadémiát Budapesten végezte. Pá­lyafutását a Komárom vidéki tak. pénztárá­nál kezdte meg. 1892-ben az Első Tak. 716 Pénztárhoz került, melynek főkönyvelője, 1916-tól igazgatója lett. 1925-ben nyuga­lomba vonult. A háborúban részt vett, mint százados szerelt le. Neje: Pathkó Irma, gyermekei Margit és Iza. Diósy István fűszer- és vegyeskereske Tóváros. Mucsin 1875-ben született. Is Iái elvégzése után a gáz- és vízvezet r szerelő ipart tanulta ki. Működését a fc rosnál mint szerelő kezdte meg. 1900­Tatatóváros gázmestere lett. A villamos ideje alatt gépészi, később fögépészi rr ségben szolgált. 1920 óta számos vál kötelékében munkálkodott. 1932-ben vei fűszer- és vegyeskereskedést alapító Neje: Tevesz Betty, gyermekei: István, Béla és László. Diósi Lajos kisegítő jegyző, Dunaalmás. Kurtakeszin 1912-ben született. Az eszter­gomi bencés főgimnáziumban érettségit tett. A közigazg. tanfolyamot Egerben végezte. Működését 1932-ben mint jegyzőgyakornok Dunaalmáson kezdte meg. 1934—1935-ig katonai kötelezettségének tett eleget, karp. c. tizedesi rangban szerelt le. Közben Eger­ben elvégezte a jegyzői tanfolyamot. Okle­vele megszerzése óta Dunaalmás kisegítő jegyzője. A Csokonai Kaszinó választmányi tagja, a Polg. Löv. Egy., a Zsembery István Turista Egyesület tagja, a Fürdőfejlesztési Biz. jegyzője, a Komárom-Esztergomme­gyei Halász Társ. igazgatója, a Gazdák Bizt. Szöv.-nek helyi képviselője. Dipold János vegyeskereskedő, Császár. Csákváron 1876-ban született. Iskolái el­végzése után a mülakatosipart tanulta ki. Mint segéd belföldön, Ausztriában és Né­metországban fejlesztette tudását. 1907-től Budapesten önálló mester lett. 1921-ben a gazdálkodásra tért át, Móron, Zala megyé­ben és Császáron gazdálkodott. 1936-ban Szente L. vegyeskereskedését vette át. A há­borúban az l-es honv. tüzérezrednél 6 hó­napig az orosz fronton harcolt. Szakaszve­zetői rangban szerelt le. 1917-től az össze­omlásig a mátyásföldi repülőtéren mint sze­relő teljesített szolgálatot. Neje: Schindele Mária, gyermekei: János OTI tisztviselő és Mária. Dittert Gyula oki. erdőmérnök, Dömös. Mosoczon 1896-ban született. Középiskoláit Privigyén, a bányászati és erdészeti főisko­lát Sopronban végezte. Oklevelét 1928-ban Budapesten szerezte meg. A 15. h. gy.-ez­red kötelékében, az orosz és olasz frontokon harcolt. Az olasz fronton angol fogságba esett, ahonnan mint rokkant hadnagy tért vissza. A bronz vit. érem és a Károly cs.­kereszt tulajdonosa. Működését Esztergom­ban az Áll. Erdőfelügyelőségnél, mint Al­föld- és kopárfásító mérnök kezdte meg. Ké­sőbb Boldogkőváralján főerdőmérnök, majd 1932-től Dömösön az esztergomi székesfő­káptalan erdőmérnöke lett. A helyi egyház­község és az Actio Catholica elnöke, a Ste­fánia Szöv. alelnöke, a közs. képviselőtestü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom