Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

maradt reánk abból az időből, amikor a konstanzi zsinatra utazott. Nevezetesen az utazás és a fényes kíséret százhúsz lovat vett igénybe. Zsigmond király a zsinat tartama alatt újabb jelét adta megbecsülésének, amennyiben az érseket a római szent birodalom főkancellárjává tette. Kanizsai János nem sokáig viselte ezt a nagy méltóságot, mert 1418 május hó 30-án megtért őseihez. Pálóczi György érsek. 1423—1439. Kanizsai János halála után öt éven át volt üres az esztergomi érseki szék azért, mert Zsigmond választottját: gróf Hohenlohe György passaui püspököt a salzburgi érsek nem bocsátotta el. Ebben a kérdésben a pápának kellett volna döntenie, azonban mielőtt ez megtörtént volna, az érsekjelölt elhalálozott. Gróf Hohenlohe különben Zsigmond megbízásával az esztergomi egyházmegye javait haláláig kormányozta. Zsigmondnak ez a választása is magán hordta a meggondolatlanság jellegét, mert ebben az időben volt elegendő jeles magyar és előkelő egyháznagyunk, ő azonban császári mivoltában osztrák egyházi férfiút kívánt jutalmazni és ez a ténye itthon érthető visszahatást keltett. Az ideiglenes állapot megszűnte után Pálóczi György lett Esztergom érseke. Pálóczi őseredetü magyar nemesi családból sarjadt. A család nevével a XIX. században két ízben még találkozunk. így megállapítható, hogy ebben az időben Pálóczi Ádámnak Gyiván (Esztergom m.) volt birtoka és az 1848 szept. 7-én felesküdött esztergomvárosi nemzetőrség által egy Pálóczi Tamás nevü férfiú választatott meg az alakulat kapitányává. Pálóczi György papi pályájának ívelését nem ismertetjük, azonban megállapítjuk, hogy olyan képességekkel rendelkezett, amelyek mellett a hivatottak között első helyen jelentkezett. Az új érsek zavaros időkben foglalta el ősei székét. Ekkor ugyanis meg kellett védelmeznie az ország népét a huszita-tanoktól s egyúttal gondoskodnia kellett arról, hogy a mindjobban előretörő husziták az országból kiszoríttassanak. Albert király. 1437—1439. Zsigmond halála után Albert került Magyarország trónjára. Az új királyt Pálóczi érsek 1438 január 1-én koronázta meg és e ténykedéseért a drégelyi várat nyerte adományul, továbbá az egyháznak tett szolgálataiért azt, hogy az esztergomi egyház jogai és kiváltságai megerősíttettek. Minthogy Albert a cseh királyságot is örökölte, Pálóczi a prágai koronázást szintén végezte. Albert király a török ellen 1438 közepén indított hadjárat vezetését vállalván, a déli részen súlyosan beteg lett és gyógyulást keresendő, Bécsbe igyekezett. Űtját Esztergom érintésével folytatta, azonban a komárommegyei Neszmélyen kénytelen volt azt megszakítani és végső rendelkezését elkészítvén, ugyanott október hó 27-én elhalálozott. A huszita-betörésekről emlékezve, feljegyezte a történelem, hogy Ziska csapatai 1431-ben a Felvidék birtokában egészen az esztergommegyei Kéménd községig pusztítottak s a következő évben a Dunántúlra betolakodva, Nagyszombatot is elfoglalták. Ekkor Pálóczi érsek szeptember elején az említett város visszavétele érdekében a saját bandériumát .sikeresen mozgósította. Itt említjük meg, hogy a huszita és a török támadások ismétlődése egy szervezett haderőnek létesítését követelvén, a szervezés az esztergomi érseket 1000 és Esztergom vármegyét 200 lovas katona kiállítására kötelezte.

1 1 Hadtört. Közi. 1892. 592. 1. 78