Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

tője. A világháborúban három éven át mint önkéntes ápolónő vette ki részét s fejtett ki a tanítás mellett áldásos működést. nemes dr. boncz Nándor varmegyei árva­széki ülnök, Esztergom. Dunamocson szü­letett, középiskoláit Komáromban és Győ­rött végezte, egyetemi tanulmányait, Buda­pesten. 1921-ben az esztergomi szolgabírói hivatalban kezdte el működését, 19z8-ban árvaszéki ülnök lett. A világháborúban a 26. gy.-ezredben az orosz fronton 1915 márc. 13-án fogságba esett és csak 1920 dec.-ben tért vissza, tmléklapos zászlós, a Károly cs.ker. és a háborús emlékérem tulajdonosa. A Széchenyi-kaszinó és a Kat. Kör tagja. Bónyai Káimán úri szabómester, Felső­galla. 1911-ben Ógyallán született. Szak­tudásának fejlesztése után 1935-ben lett ön­álló mester saját erejéből és szorgalmából. Az úri közönség részére dolgozik. Rende­lésre, mérték után készíti izleses kivitelben munkáit. Az ipartestület és az iparoskör tagja. Fiatal kora dacára a község jónevű mesterei közé tartozik. Borbé János nyug. m. kir. csendörtiszt­helyettes, Tata. 1888-ban Marosnagylakon szül. Katonaéveit a 62. gy.-ezredben töltötte és onnan közvetlenül lépett át a csendörség­hez. Semesnyén kezdi el szolgálatát és on­nan Rettegre, Szilágysomlyóra, Debrecenbe, Jászberénybe, Nyíregyházára, Budapestre került, majd a vörös forradalmárok lefegy­verezték és internálták. A forradalom után Zalaegerszegre, Répcekárolyra, Székesfehér­várra, Tatabányára, Kocsra és Tarjánba került. 1927-ben vonult nyugalomba. Szá­mos kitüntetésben és dicséretben részesült. Neje: Ásóth Etelka, gyermekei: Ilona és János. nemes Borbély Antal ny. m. kir. posta s.-ellenőr, Kontárom. 1876-ban Zsigárdon szül. Pozsonymegyei nemesi családból ered. Iskoláit Zsigárdon és Vágszereden végezte és mint uradalmi s.-tiszt a zsigárdi prímási pusztán kezdte el működését. 1900-tól 1903-ig a m. kir. koronaörségnél szolgált őrmesteri rangban. 1904-ben a budapesti Ludovika Akadémia felügyelő altisztje lett. Később a határrendőrséghez került, majd a 13. gy.-ezredhez osztották be. A háború alatt a nyitrai tábori ágyúsezredben az orosz fronton szolgált és számvevő őrmes­teri rangban szerelt le. A cseh megszállásig az érsekújvári m. kir. postahiv.-ban teljesí­tett szolgálatot és mint fontos teendőkkel megbízott 1921 júliusig szolgált. 1921-től 1926-ig a komáromi postánál működött és saját kérésére vonult nyugdíjba. Gyermekei: Mária és Zoltán. Borbély Gusztáv üvegesmester, üveg-, porcellán- és festékkereskedő, Komárom. 1890-ben Csengeren szül. Iskoláit Szatmá­ron végezte. Az üvegesipart tanulta, majd az asztalos szakmát is elsajátította és az or­szág nagyobb városaiban fejlesztette szak­tudását. 1921-ben lett önálló saját erejéből és szorgalmából, megalapítva ma is fenn­álló üzletét. Mint őstehetség porcellánfesté­szettel is foglalkozik és a miniszterelnököt, majd a magyar kormányzót is megfestette, melyért a kabinetirodától elismerést kapott, gróf Bethlen István pedig sajátkezű aláírá­sával ellátott köszönőlevelet írt. A budapesti kiállításokon többször tüntették ki. A világ­háborúban a 13., majd a 6. műszaki árkász­ezredben szolgált, az orosz és az olasz fron­ton harcolt. A kis ezüst vit. érem, Károly cs.-ker. és a vaskereszt kitüntetést kapta. A kereskedők egyesületének háznagya, az ipartestület vigalmi bizottságának elnöke, számvizsgáló biz. tag, a helyi football klub egyik megalapítója, volt intézője és ügy­vezetője 12 éven át, a Nyugatmagyarországi Labdarúgók Szöv. tanácstagja. Neje: Bor­bély Jolán, fia: Gusztáv. Sógora, Borbély József az olasz fronton hősi halált halt. Borbély Lajos ref. el. isk. tanító, kisbér. Középiskoláit Győrött, a tanítóképzőt Pá­pán végezte. Működését Balatonudvarin kezdte meg, mint kántortanító, és 1921-ben került Kisbérre. A világháborúban a 19. és 31. honv. gy.-ezredben szolgált. A ref. egy­ház presbitere, leventefőoktató, a Polg. Lö­vészegylet alelnöke. Neje: Szabó Margit, gyermekei: Lajos, Aladár, Sándor és Margit. vitéz Borbély Sándor ny. m. kir. c. honv. tiszthelyettes, Tokod. 1890-ben Rigmányon szül. Iskolái után a 62. cs. és kir. gy.-ezred­ben szolgált és a háború kitörésekor az orosz, majd az olasz és francia frontra ke­rült, kétszer sebesült. Törzsőrmesteri rang­ban volt a háború befejezésekor, majd az oláhok fél évig Brassóban internálták, on­nan szökve menekült, a szegedi nemzeti had­seregbe lépett és Debrecenbe osztották be. 1933-ban lett tiszthelyettes és még az évben vonult nyugalomba. Kitüntetései: a nagy ezüst vit. érem kétszer, kis ezüst, bronz, a II. o. bajor érdemkereszt, Károly cs.-ker., sebesülési érem, a jubileumi érem stb. 1929­ben avatták vitézzé. A NEP és a Credo tagja. Neje: Robotka Vilma, gyermeke: Sándor, vitézi várományos. zilahi dr. Borbély Zoltán nyug. kir. járás­bíró, Esztergom. 1880-ban szül. Sáros me­gyében. Tanulmányait Lőcsén és Kolozsvá­rott végezte el. Bírói ténykedését Kolozsvá­ron kezdte el, majd Hátszegre került, ahon­nan a megszálláskor hazafias magatartása miatt menekülni kellett és Esztergomba köl­tözött. A háborúban az orosz fronton a 21. és 23. ezredben küzdött, főhadnagyi rang­ban szerelt le. Neje: teleki Dankó Sarolta oki. zenetanár, Budapesten és Esztergom­ban tevékenykedett, mint pedagógus. Jóté­konycélú hangversenyeket rendezett Pápán, Nyíregyházán, Székesfehérváron és Buda­pesten is. Évzáró vizsgáit minden évben a Szent Benedekrendi gimnáziumban tartja. Gyermekei: Béla és Margit. vitéz Borókay Rudolf nyugállományú m. kir. honvédtábornok, Esztergom. 1868-ban 700

Next

/
Oldalképek
Tartalom