Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Nagy Lajos érdeme az is, hogy amennyiben Lengyelország trónjának jelöltje volt, a lengyel trónhoz való jogát a litvánok és a tatárok ellenében megvédelmezte (1351 és 1354.) és e tényével elérhette azt, hogy Kazimir halála után (1370) personal unióban egyesült két hatalmas királyság: a magyar és a lengyel! Az 1351. és 1354. évi hadjáratok eredményei és a két ország íelett való uralkodás ténye nem csupán nagyhatalmi kérdést jelentettek Nagy Lajos előtt, hanem ösztönzést arra nézve, hogy folytassa szt. Istvánnak a keresztény vallás érdekében állott célkitűzéseit. Épen ezért kényszerítette a keresztség végleges felvételére és telepedésre a kunokat, majd amikor Bereg és Máramaros megyék görögkeleti vallású wlachjai (oláhok) a térítés elől Moldvába szöknek, ezek helyébe a már keresztény ruténeket telepíti, azonban itt sem áll meg, mert erélyes fellépésére a litván fejedelem veszi fel a keresztény vallást, de fáradozik a tatárok megtérése érdekében is. Tudjuk, hogy 1366-ban a török arra törekszik, hogy Magyarország déli előországait megkaparintsa, mivégből mindjobban közeledik. Nagy Lajos résen van és azon évben az Aldunánál összeméri fegyvereit a törökével s ezen fellépésének eredményeképen az ellenséges előnyomulás lehetősége megakad. Nagy részletekben ismertetve Nagy Lajos uralkodását és kiemelve annak amaz eredményét, amely Magyarországot nagyhatalommá fejlesztette, meg kell említenünk, hogy ennek a sikernek biztosításában Vásári Miklós esztergomi érseknek óriási része volt, mert egyrészt politikai éleslátásával, másrészt mindig bevált tanácsaival és nem egyszer jelentős anyagi áldozatkészségével valóságos jobbkeze volt a nagy királynak. Keszei Miklós érsek. 1358—1367. Tudvalevő, hogy Nagy Lajos uralkodása negyven évig tartott, tehát már most megállapíthatjuk, hogy 1342-ben történt trónralépésétől 1358-ig két, odaadásban és hűségben egyaránt kiváló érsekét vesztette el, vagyis Telegdi Csanádot és Vásári Miklóst. Ez utóbbit, mint harmadik, Keszei Miklós érsek követte. Keszei származását nem tisztázta a történelem és e tekintetben az Anjoukornak legavatottabb írója: Pór Antal is találgatásból indul ki akkor, amikor valószínűséggel állítja, hogy köznemesi családja Bars megyében Kesző (Kezew) helységben élt és nevét innen vette. Igen lehetséges, hogy ez a község azonos a Bars megyében ma is fennálló Garamkeszivel. A Keszei család őseit és Keszei Miklós szüleit nem ismerjük, ellenben Nagy Lajos királynak 1365. febr. 15-iki oklevele már bizonyítja, hogy Keszei Miklós érseknek és megnevezett rokonságának jogai elismertettek.

1 Ami most már Keszei Miklós ifjú korát és iskoláztatását illeti — sajnos, — e tekintetben sem maradt reánk semmi, azonban, mert a papi pályára készült, bizonyos, hogy korának megfelelő kiképzést nyert nemcsak egyházi vonatkozásban, hanem világi ismeretek tekintetében is. Az a körülmény pedig, hogy al- és később főkancellári méltóságba emelkedett, bizonyítja, hogy mint tehetséges ember, korán lépett udvari szolgálatba. Abban, hogy az udvarhoz került, feltehetőleg része volt Csanád érseknek, aki felismerte iudását, kötelességérzetének fejlett voltát, a királyhoz való hűségét és tudta, hogy Készéit már Vásári érsek is méltányolta. Keszeinek al- és főkancellári mivoltáról már emlékeztünk,

2 azonban szükségesnek tartjuk méltatni egyházi téren kifejtett tevékenységét is. E részben elég annyi, hogy amikor Vásári Miklós nyitrai püspök lett, helyébe az esz1 Michael Hendini de Keszen. Áldásy regestái. Lásd Tört. tár. 1895. 275. 1. 2 Theiner: Hung. I. 699. 72