Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

mek 388 m, a bajóti Öregkő (a Jankovics-barlanggal) 366 m, az őrhegy 348 m és a dorogi Hegyes-kő 323 m. A Gerecse hegycsoport triasz-jura és eocén korbeli mészkőből áll. A Gerecse és a Pisznice különféle színű márványt tartalmaznak és a kettő adja a hazai legjobb márvány-anyagot, amelynek túlnyom6 része vörös márvány. A mészkő nemcsak égetésre kitűnő anyag, hanem bizonyos alakulata cementgyártásra is kiválóan alkalmas s egyébként a mészkő jó az építkezéshez és kitűnően beválik a vízi építkezésnél. A márványon kívül rendkívül gazdag a vármegye területe barnaszén telepekben, amelyek a Dorog—csabai és Sárisáp—bajnai medencében feküsznek két geológiai szintben, nevezetesen származásra nézve a barnaszén alsó szintje eocén, míg a felső szintje az oligocén növényzetből ered. Geológiai tekintetben, miként említettük, a Pilis hegységet a felső triászkori dolomit uralja. Ez a hegység déli ágánál szürkésfehér. A Pilisben megtaláljuk a triász és a jura korok között képződött úgynevezett Megalodus meszet, mely külső részében fehér, míg beljebb szürke, barna, sárgás és vöröses fehér. A Megalodus mész nem rétegeződik és így tisztán égetésre és. útburkolásra alkalmas. A harmadkorú lerakodások már rétegesek és kitűnően bányászhatók. Itt említjük meg, hogy a harmadik kor lerakodásai eruptiós andezitből állanak. A Dobogókő szintén ilyen eruptiós andezit képződményű. A széntelepek, amelyeknek holfekvéséről már emlékeztünk, alapkőzete a triász, a rhaeti és triász-kori mészkő, amelyet harmadkori képződmények takarnak és ezek töltik ki a völgyeket is. A harmadkori rétegek nevezetesebb helyei a tokodi Sas- és Rad-hegy, továbbá Bajna és Bajót községek ölelkezésénél a Domonkos-hegy. Ennek a képződményeiben feküsznek a minden tekintetben kiváló és jelentős vastagságú széntelepek, amelyeknek rétegei az ó-harmadkori eocén és oligocénből származnak. Édesvízi mészkő is fordul elő agyaggal, szénpalával és kőszénnel, míg Dorog—Sárisáp és Tokod, továbbá Esztergom, Tokod—Ebszőny, Mogyorós és Domonkos puszta környékén édesvízi barnaszéntelepek feküsznek. A harmadkor után következő korszak oligocén képletet mutat. Így a tokodi dombsorban, Bajót nyugati részén és Nagysáp felett a Domonkos hegyen, nemkülönben a bajóti Öregkő és a mogyorósi Köleshegy között. Mogyorósbányán, Nyergesújfalun, Piszkén, Bajóton és Tokodon középső márga réteggel találkozunk. A felső oligocén félig sósvízi és egészen sósvízi rétegből áll s megtalálható Sárisáp, Nagysáp és a Komárom megyei Gyermely községek határaiban, holott is a felszínre tör. Itt szénkibúvásokkal is találkozunk. A tengeri rétegcsoport anyaga agyagos homokkő, amely palás és leveles szövegű tályaggal jelentkezik. A szénterületen neogén képződmények nem találhatók, illetve a szármát rétegek dél felé a pestmegyei oldalon fordulnak elő. Pontusi rétegekkel Piszke körül találkozunk. A negyedkori képződmény anyaga lősz és mésztufa. Ez utóbbi Lábatlan körül és Mogyoróson mutatkozik. A futóhomok újkori képződmény és ez borítja a Duna-melléki sík területet, továbbá a Dorog—csabai völgyeletet. Amint említettük, a Gerecse hegység gyüretlen röghegység, melynek alakulásában öt korszakot különböztetünk meg. A magyar Középhegység első gyűrődése a középkorba esik, amit a Gerecse sós képződményei és rögös jellege mutatnak. Ez az első alakulás. A második egy ellentétes olyan partelmozdulás, amely a középső dogge és ugyancsak középső maim között szárazfölddé alakította át a Gerecsét. A harmadik gyűrődés, vagyis a szárazulás a nummulit tenger transzgressiója következtében a középső eocén idejében történt. A negyedik gyűrüdés a postoligocén, a miocén törés periódus, amely a szárazrajutás befejezését jelenti. A Gerecsében eruptiós kőzetek csupán Lábatlannál és Esztergomban a szentgyörgymezei határban mutatkoznak és feltehetőleg a Duna túlsó oldalára is átterjednek. Liffa Aurél a Gerecse kőzeteit illetőleg megálla8