Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A róm. kat. egyházközség kb. 1000 évvel ezelőtt létesült, a Bencés apátság alapításában, történetét megírta Móhl Adolf győri kanonok. A jelenlegi templom 30 évig készült és 1784-ben lett felszentelve, viszont a kálvárián a kis templom már 1300-ban fennállott, és ma már műemléknek számít. Az egyház vezetője és a 4513 hívő lelkipásztora: Klotz Ignác prépost, esperes-plébános, világi elnöke: dr. Paár Lajos kir. közjegyző. Az egyház kötelékében működik a R. K. Legényegylet, Szivgárda, Uri leányok kongregációja, Mária Társulat, Őrangyalok Társulata, Hitbuzgalmi alakulatok, stb. A tóvárosi egyházközséget a török dúlás előtti időkben a Franciskánusok alapították, de hogy mikor, arra nincsen pontos feljegyzés. Az egyházközség híveinek száma 4100, és az egyház kötelékéhez tartozó Baj községé 1100 lélek. A templomot az Esterházy-család építtette 1746-ban. Az egyházközség 1933-tól önálló, addig Tatához tartozott. A plébánia tulajdonát képezik, a templomon kívül a temetői kápolna. A hívek lelkipásztora: Tury Timód plébános és Bartal Imre, valamint Csaba Jenő lelkészek. A Kapucinus Rend lelkipásztorkodás és misszió céljából 1746-ban telepedett le. Jelenleg 28 tagból, 6 papból, 7 testvérből és 15 kisbarátból áll. A Rend szociális tevékenységének köszönhető, hogy Tóvároson igen intenzív hitélet van, és a hívők száma emelkedő tendenciát mutat. A 18. század elején a reformátusoknak Tatán neves tanintézetük volt bölcsészeti és teológiai karral. Ez az intézet azonban 1730 körül megszűnt és a város több mint három évtizeden át középfokú intézet nélkül maradt. Ezen a hiányon segíteni akarva, akkori ura, Esterházy Miklós gróf egy tanintézet alapítását határozta el és ennek vezetésére az akkor már jónevü piaristákat hívta meg. Azonban a lelkes gróf 1764-ben elhúnyván, nemes szándékát testvére és utóda, Ferenc gróf valósította meg a jó ügyhöz méltó nagylelkű adományozással. A kegyestanítórend akkori főnökével megkötött és Mária Teréziától jóváhagyott alapítványi szerződés 1765. január 1 -ével állíttatott ki, melynek értelmében a rend az uradalomtól mai helyén 84 öl hosszú és 42 öl széles területet kap és egy kertet a Hajdu-utcában; építésre, tatarozásra, a tanárok ellátására pedig tekintélyes összeg kamatait biztosította. A kijelölt helyen állott az időben ugyancsak az Esterházyaktól alapított majki kamalduliaknak inkább csak gazdasági célokat szolgáló épületcsoportja, mely az új intézmény céljaira engedtetett át. Ebben a szegény hajlékban talált otthont az új tanintézet. Az ünnepélyes beiktatás 1765. július 23-án ment végbe. A tanintézet eredetileg hatosztályos gimnázium volt az akkor szokásos rendi tantervvel. Külön kiemelendő, hogy 1766—80-ig rendkívüli tárgyként tanították a gyakorlati geometria mellett az építészetet is. 1777-ben a Mária Teréztától kiadott „Ratio Educationis" lépett életbe és akkor állították fel az előkészítő elemi osztályt is, amely csak a főgimnázium kifejlesztése kezdetén szűnt meg. II. József tanügyi reformtörekvései az intézetet is érzékenyen érintették, a bölcsészeti tanfolyam megszűnt és három nemzeti elemi iskola felállítását rendelte el az új intézkedés. A tanítási nyelv német. 1806-tól kezdve ismét a Ratio Educationisnak némi módosításával állt helyre a régi tanterv és tartott 1850-ig, midőn az abszolutizmus németesítő törekvései ellen vették fel a küzdelmet a magyarérzelmü rendtagok. Ekkor lépett életbe az osztálytanítás helyett a szakoktatás és ekkor vált a hatosztályos gimnázium négyosztályúvá. A Thun-féle rendszer után Eötvös József báró új tanterve következett, majd az 1899. és 1904. évi tantervi utasítások lettek irányadók. A tatai gimnázium Klebelsberg Kunó gróf tanügyi reformjaival kapcsolatban reálgimnáziummá alakult át és az 1926-ban kiadott új tanterv •szerint folyik a tanítás. 39 609