Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

pest, VI., Király-u. 26. Vezérigazgató: Heuduska Rezső, ügyv. igazgató: dr. Schreiber Edvin igazg. tag. A részvénytársaságnak 6 tagú igazgatósága és 3 tagú felügyelőbizottsága van. A volt Úrbéres és Közbirtokossági Legeltetési Társulat régebben a község kezelésében állott és csak 1935 óta működik, mint külön szervezet. Tagjai a helybeli gazdaközönségből állanak. Célja: az állattenyésztés elősegítése, a Társulat által rendelkezésre bocsájtott apaállatokkal. A 12 választmányi tagból, álló választmány elnöke: Kolozsvári Ferenc tanító, vir. képv., legeltetési gazda: Nagy Dániel, pénztárosa: Nagy Lajos és jegyzője: Szabó Dénes főjegyző. Neszmély. Nagyközség a gesztesi járásban, a Duna mellett, a Nagysolymos-hegy aljában. Hozzátartozik: Gombáspuszta, Kazavér és Sártványmajor. ősidők óta megült hely, amit a különböző korokból származó gazdag leletek tanúsítanak. Őseink kevéssel a honfoglalás után megszállták, amit a határában 1877-ben feltárt pogány-magyar temető igazol. Villa seu poss. Nezmel, Meezmel első okleveles említése 1235 körül történik. Albeus 1240-ben mint a pannonhalmi apátság Almás és Füzitő nevű birtokaival határos falut említi. 1341-ben Miklós comes birtoka, s részben Esztergom, részben Komárom vármegyéhez tartozik. 1359 körül Miklós pécsi püspök testvéreinek, a neszmélyi Hanczkóknak birtoka, akiknek leszármazói még 1420-ban jogot tartanak e falura. 1422 körül Oppidum Netzmel Komárom várához tartozott. A német források Albert király halálát tárgyalván, Langdorfnak nevezik. A monda szerint Albert király Buda—bécsi útján Neszmély határában levő — ma Királykútnak nevezett — forrás mellett pihent meg s bőséges dinnyeevés után a kút vizéből sokat ivott. Ettől rögtön beteg lett, úgy hogy úját nem is folytathatta s még a következő napon meg is halt (1439). Belsőrészeit állítólag itt temették el, amelyeket Mária Terézia vitetett Bécsbe és ott a Szent István-templom falaiba befalaztatta. Neszmély már 1364-ben, 1403-ban, 1422-ben és később is vámés védhely volt. Városi jellegét, mint az az 1471. és 1505. évi oklevelekből kitűnik, a középkor végéig megtartotta. (1471-ben latin néven Longa villa alakban szerepel.) 1500 körül a Porkoláb család zálogos birtoka. A Buda—bécsi nagyforgalmú országút melletti fekvése miatt a török megszállás alatt gyakori háborgattatásoknak volt kitéve, de többé-kevésbbé lakott hely volt a hódoltság idején is. Csak 1566 után kb. 1622-ig lehetett vagy lakatlan, vagy 1—2 házzal bíró hely. A 16. és 17. században Neszmélyen a jobbágyokon kívül tekintélyes számú nemes is lakott. Lakosai már a 16. század második felében reformátusok voltak. A neszmélyi ref. egyház a legrégiebbek közé tartozik, még a 16. századbeli anyakönyveiből is vannak kivonataik. Lelkésze: Csizmadia Dániel. Templomuk a középkorban épülhetett. Szentélye gótikus s bár az idők folyamán többször változtatásoknak és pusztításoknak volt kitéve, eredetiségét bizonyos mértékig megtartotta. Az egyház több értékes régiséget őriz a 17. századból s egy keresztelőtálcát, mely a templom építése idejéből származhatik. Harangjait 1633-ban öntötték. A templom ma is fallal van körülvéve, melyen még megvannak a régi lőrések nyomai is. A török hódoltság után a Zichyek tulajdonába került a falu, ma a klosterneuburgi kanonokrendnek van itt nagyobb birtoka. Mezővárosi jellegét még az 1700-as években is megtartotta. A község 1710. évből származó pecsétjén még a „sigillum civitatis nostrae Neszmely" körirat volt. A falu világhírét borának köszönheti. Bortermelése igen régi eredetű, valószínűleg már a középkorban is a lakosság főfoglalkozása volt. Szőlőhegyén 583