Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

suk 90%-ban földművelő, 6—7%-ban iparos s 2—3%-ban tisztviselő. Az egyház tulajdonát képezi a ref. templom, a 3 tanerős iskola és a lelkészlak, amelynek az a szomorú történelmi jelentősége, hogy az 1849-ben a Pest felé vonuló osztrák hadak a ielkészlakásban gyűjtötték össze a környéken lakó hazafias vezetőket, nagyobbrészt papokat, akik közül kettőt, Mansbarth Antal csákberényi r. kat. plébánost és Szikszay János magyaralmási ref. lelkészt a lelkészlak kértjében kivégeztek, többeket pedig megbotoztak. A kivégzett két lelkipásztor emlékét a megye közönsége 1908-ban a ref. templom melletti téren emlékoszloppal örökítette meg, ugyanakkor emléktáblával jelölték még a lelkészlakást is. A ref. egyház és ref. iskola ügyeit a 24 tagból álló presbitérium és iskolaszék intézi. Az egyház jelenlegi vezetője Tapsonyi Sándor ref. lelkipásztor, a hitoktatást a tanítók, a kántori teendőket Zsemlye Gyula ig.-tanító látja el. Az egyház kebelében működik több mint 50 éve a ref. énekkar, a ref. nőegylet, melynek elnöknője a lelkipásztor neje, továbbá a ref. Ifj. Egyesület. Az egyház tulajdonát képezi egy 500 kötetes szép régi könyvtár, amelyben 17. századbeli elsőkiadású példányok is meglelhetők. A nagyigmándi orth. izr. fiókhitközscg az ácsi rabinátushoz tartozik és 1883-ban alakult a községben, melynek létesítésében a Kellner-család és f Bergl Sámuel szerzett maradandó érdemeket. Imaházuk ugyanebben az évben nyílt meg, amely 1901-ben ment az egyház tulajdonába. Az imaház kb. 50—70 személy befogadására alkalmas. Az egyházközség ügyeit Kellner Sándor intézi, a hitoktatást Rosner Márton hitközségi alkalmazott látja el. Igmándhoz tartozó Kiscsanak-puszta az elpusztult hasonnevű falu nevét őrzi. E falu a pannonhalmi főapátság ősi birtoka volt, Szűz Mária tiszteletére szentelt Chonac-i, vagy másképpen Kápolna-i egyházat már egy 1102-ben kelt pápai bulla említi, amely egyszersmind megerősíti az apátságot a falu birtokában. Ugyancsak említi e templomot III. Sándor (1216), III. Ince (1225) és III. Honorius (1232) pápa is. 1241-ben a tatárok elpusztították, de már 1257-ben újra lakják (kir. udvarnokok). 1340-ben Kiscsanak, 1430-ban pedig Kápolna néven van említve fent jelzett temploma után. 1529 táján pusztult el Igmánddal együtt, s mint puszta még a hódoltság alatt is szerepelt, de községgé azóta nem tudott fejlődni. A falu szorgalmas és ügyes lakosai már a 18. század végén és a mult század elején igen jó hírnévre tettek szert az állat-, különösen a lótenyésztés, a kerti vetemények, a káposzta-, zöldség- és gyümölcstermelés terén. Itt volt a legnagyobb mandulatermelés az egész járásban. Az igmándiak mint fuvarosok is igen keresettek voltak. 1863-ban a község Csicsó nevű tagosított legelőjében (amely az elpusztult Csicsó falu nevét őrzi) talált rá Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész a ma már világhírű Igmándi keserűvíz első forrására, akí vizének gyógyító erejét rögtön felismerte. Fia, Schmidthauer Lajos később szakszerű kutatások alapján megtalálta a forrás fő ereit, melynek vizét ma palackozva hozzák forgalomba Európa minden országában. A világhírű víz szétküldési telepe Komáromban van.

1 Igmánd község lakói közül a világháborúban kb. 300-an vettek részt. Hősi halottainak száma 96, a hadirokkantaké 23. Az 1849-ben kivégzett vértanuk emlékoszlopa és a hősi emlékmű kifejezői a lakosság nemes gondolkodásának és kegyelet-érzésének. A község 2456 lelket számlál, akikből 1997 él belterületen. Lakói mind magyarok, s felekezetek szerint 996-an r. kat., 1356-an ref., 52-en evang. és 52-en izr. vallásúak. A lakosság túlnyomó többsége földművelő. A házak száma belterületen 534. Határa 6753 k. hold, mely művelési ágak szerint 539 hold 1 Lásd Komárom városnál is. 578