Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

hogy fogacialomszerü nyilatkozatát ismételten tűrhetetlen visszaélések követik. Erre — minthogy II. Endre mitsem tett abban az irányban, hogy a visszaélések megtoroltassanak, az érsek 1232 februárjában az egész országot tilalom alá helyezte, Endre pedig Róbert érseket emiatt IX. Gergely pápánál panaszolta be. A pápa erre Jakab praenestei bíbornokot küldötte a dolgok megvizsgálására. Ennek a beavatkozásnak lett a következménye, hogy a király — s itt esztergomi kérdésekről van szó — az érseknek visszaadta nyitramegyei (pogrányi) földjeit és az esztergomi káptalant visszahelyezte annak a tizednek az élvezetbe, amelyet bizonyos zólyommegyei lakosok megfizetni vonakodtak. Ilyen előzmények után 1233 aug. 20-án II. Endre a beregi erdőben oklevélbe foglalt ünnepélyes nyilatkozatot tett arra nézve, hogy jövőben egyrészt az egyház jogait tartja tiszteletben, másrészt az aranybullában leszögezett Ígéreteit teljesiteni fogja, s végül, hogy a jövőben az ország pénzügyi és vámoló hivatalainál többé sem zsidók, sem izmaeliták

1 nem működhetnek. Ezt a nyilatkozatát a király Esztergomban pár nappal később a János lovagrend házában tartott királyi tanácsban újból írásba foglalva nemcsak megerősítette, hanem végleges megállapodás történt arra nézve is, hogy mily mennyiségű sót és mennyi pénzt tartozik a király minden évben adni az egyes egyházaknak.'

2 Jakab bíboros pápai követ 1234-ben még Esztergomban tartózkodván, megállapítja, hogy a király az Ígéreteket nem tartotta be, azonban Béla trónörökös megnyugtatta, hogy bizonyos kérdések rögtöni intézkedésekkel nem lévén megoldhatók, rajta lesz, hogy amint az akadályok elháríttatnak, a végleges rendet biztosítani fogja. IV. Béla kora. „És a messze őshazából megjőve Julián szerzetes, jelenté az tatárok szándékát" ... Az e néven második államalapítónak méltán nevezhető IV. Béla, atyjának: II. Endrének, 1235-ben bekövetkezett halála után trónra lépve, Esztergomot választotta székhelyéül. Uralkodása kezdetén legelső gondja volt, hogy a könnyelműen eladományozott és jelentékeny részben sokak által önhatalmúlag bitorolt várjavak jogi helyzete visszaállíttassék. Ez a törekvés azonban súlyos akadályokba ütközött, mert amíg az adományozottak szívósan ragaszkodtak királyi okleveleken nyugvó jogaikhoz, addig a korábbi zavarosban erőszak útján hihetetlenül nagy birtoktestekhez jutott oligarchák ellenállása nem ismert határt. Hihető, hogy IV. Béla ebben a zűrzavarban rátermettségénél és híveinek elszánt készségénél fogva végleges rendet teremt, azonban a tatárjárás veszedelmének elhárítása minden más gondot félretétetett. 1240-ben már Kiev is elesett és attól fogva mindjobban közeledtek a keleti hóhérok, tehát az országban fegyverkezni kellett. Tudjuk, hogy a rettenetes túlerővel szemben minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult és a Mohi vereség megpecsételte az ország sorsát. Siralomvölgye lett a Kárpátok által övezett, amúgy is rendkívül bonyodalmakkal

3 küzdő Magyarország, amelynek úgyszólván minden 1 Mohamedán vallású kazár, vagy bolgár népfaj, amely a X—XIII. századokban az ország kereskedelmét kezében tartotta. 2 Millennium Története II. 433. 1. 3 Lehet, hogy a magyar nemzetnek sikerült volna a tatárokkal megküzdeni, azonban IV. Béla nem volt képes erre alkalmas haderőt mozgósítani azért, mert a kunok Kötöny meggyilkolása miatt elhagyták s az a törekvése, hogy külföldi segítséget nyerjen, meghiusuít azért, mert pont abban az időben IX. Gergely pápa és II. Frigyes német császár a föuralomért harcoltak egymással. Itt említjük meg, hogy Mátyás, az új érsek, a mohii ütközetben esett el. 61