Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Géza halála után, 1161-ben, Istvánnak, e néven harmadik magyar királynak, gyermekségében jutott a korona, melynek viseléséhez viszályok fűződnek. II. Géza testvérei: László és István ugyanis ebbe a ténybe nem tudtak belenyugodni s egyrészt a görög királynak: Manuelnek (Szt. László unokája), másrészt a hazai főbbeknek támogatásával Lászlót akarták megkoronázni, azonban amikor erre Lukács esztergomi érsek a kiskorú védelmében hajlandó nem volt, a koronázást a kalocsai érsek végezte. Ebből azonban baj következett, mert Lukács érsek emiatt az országot, továbbá Lászlót és Istvánt, egyházi átokkal sújtotta. Ennek azután az lett a következménye, hogy László (e néven második) megjelent Esztergomban és kardjával akarta az érseket a tilalom visszavonására kényszeríteni. Az érsek nem ijedt meg a fenyegetéstől és vonakodván a követelést teljesíteni, fogságba vettetett, fogsága azonban nem sokáig tartott, mert László időközben elhalálozott (1163) és helyét a trónon testvére: István, e néven IV-ik követte. Ennek az Istvánnak megint a bátyja által trónjáról elüldözött III. Istvánnal gyűlt meg a baja, mert ez — jogait visszaszerzendő — a Csák nemzetség vértesaljai birtokán gyüjött híveiből sereget ellene. IV. István erről értesülve, ellene támadt és a készülődést akkor sikerült is elnyomnia, de ellenfele nem nyugodott és újból összeszedve szétszóródott embereit, azokkal Esztergom felé igyekezett s már Fehérvár elé ért, amikor szemben találta magát IV. István hadával. A két sereg Fehérvár környékén ütközött meg és a csata III. István győzelmével

1 végződve, IV. István fogoly lett. III. István e győzelem után újból elfoglalhatta trónját, ellenfelének pedig ama fogadkozására, hogy vele szemben nem fog többé fellépni, Lukács érsek közbenjárására megbocsátott, azonban csalódott, mert az nemsokára már Mánuel és I. Frigyes császárokat akarta ügyének megnyerni s hogy ez a törekvése nem érte el célját, abban bekövetkezett halála

2 gátolta meg. Ekkor úgy látszott, hogy III. István uralkodása nyugvópontra jut, azonban Mánuel tovább is ellensége maradt. A Mánuelle! folytatott harcok a trón védelmét célozták, mert kiderült, hogy a görög császár III. István öccsét: Bélát azzal édesgette magához, hogy amennyiben fiutódja nincs, őt teszi koronája örökösévé az esetre, hogyha leányával összeházasíthatja. Való tény, hogy ennek a III. István ellen indított mozgalomnak az országban már jelentős számú hívet tudtak szerezni azzal a kilátással, hogy ha Béla görög császár lesz, mint egyúttal magyar király, az ország önállósága hatalmasan megerősödhet s hogy III. István mégis megtarthatta trónját, két közbejött eseménynek tulajdonítható. Az egyik az volt, hogy Manuel időközben Béla örökét: Dalmáciát, hatalmának növelésére elfoglalta s e ténnyel Magyarországot megbántotta. A másik esemény pedig abban nyilatkozott meg, hogy amennyiben Manuelnek fiörököse született, Bélával kieszelt tervét emiatt feladta. Nem szabad felednünk, hogy III. Istvánnak Manuellel folytatott harcai rengeteg pénzáldozatot követeltek s minthogy emiatt zavarok közé jutott, nemcsak az egyházi birtokokat kezdte visszavenni és értékesíteni, hanem az egyháznagyok helyzetével is visszaélt olyan módon, hogy azokat a pápa beleegyezése nélkül kölcsönösen felcserélte s egyúttal ugyancsak annak tudta nélkül új egyházi méltóságokat nevezett ki. Emiatt történt, hogy amikor a figyelmeztetés nem használt és a visszaélések nem akartak szünetelni, Lukács érsek kénytelen volt III. Istvánt átokkal sújtani. Az átok alól a király csak akkor 1 1163 jún. 19. 2 Zimonyban 1165 ápr. 11. 57