Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A községben 1931-ben Hangya szövetkezet létesült 1 fő- és 1 fióküzlettel, melynek elnöke: Schamberger András, ügyvezető igazgató: Stankovics Lajos igazg. tanító, igazg. tag: Raab János. Felügyelő-bizottság: Hermann József, Klaus Gáspár, Fail József, Trawi József, Riesz József. A főüzletet Kiprich József, a fiókot Kirschner György boltkezelő vezeti. Egyéb kulturális intézményei a népkönyvtár, állandó filmszínháza (Apolló mozgó), a Gazdakör, az Iparosok és Kereskedők Olvasóköre, amely 1923-ban alakult. Alapításában a község iparos mesterei és kereskedői vettek részt. Taglétszáma 130, önálló dalárdája és 800 kötetes könyvtára van. Műkedvelő gárdája hazafas és kulturális előadásokat rendez. Díszelnök: Recsák Géza főjegyző, elnök: Jáger Endre szabómester, alelnök: Blum Sándor kereskedő, jegyző: Tátrai János festő és mázoló, pénztáros: Sándorfi József bádogos, könyvtárosok: Izing Pál, Gyurkovics István, Hamburger János, háznagyok: Knitzki István, Kiss Sándor, ellenőrök: Schunder József, Meregya Gyula, Vörös Lajos. Polgári Lövészegylet és Levente Egyesület működik még. A körorvos Bánhidán lakik, 1 szülésznő helyben. Gyógyszertára Bánhidán. A legközelebbi közkórház Esztergomban van. Ivóvize nem jó. Közfürdőjét most építik. ÁCS. Nagyközség a gesztesi járásban a Székes és a Conco patakok mellett. Hozzátartoznak: Alstertag (5.5 km), Borospuszta (5.5 km), Concohát- (2 km) és Csillapuszta (6 km), Ernőmajor (6.5 km), Jegespuszta (7 km), Kolmanntag (5 km), Lovadpuszta (7 km), Paptag (2 km), Péntektanya (3 km), Újmajor (3 km) és Vaspuszta (10 km). A község területén állott a rómaiak idejében — a Concopatak Dunába ömlésénél — Mures nevü erőd, ahonnét út vezetett Arrabonába. Magát a coloniát Acillának nevezték a rómaiak. Őseink minden valószínűség szerint röviddel a honfoglalás után birtokukba vették e gazdag vidéket. Árpádkori okleveleinkben 1297-ben találkozunk a község nevével először, Villa Alch alakban. Első ismert birtokosa nagymartoni Simon fia (1346), később 1434-ben Pál és Vilmos fraknói grófok. A falut 1540-ben teljesen elpusztította a török, több szomszédos községgel együtt (mint pl. Vas és Lovad, egykor népes községek, ma puszták). 90 évig maradt lakatlanul, csak 1635-ben szerepel megint, mint nemrégen megült falu. 1639 után újra elnéptelenedett, véglegesen 1643 után települt újra, a néphagyomány szerint komáromi eredetű ref. vallású magyar beköltözőkkel, akik között több nemes család is akadt. Török-korabeli magyar földesura a Hathalmy-család volt, tőlük később a Kolos-, Lengyel- és Poglányi-családok kezére került. Lengyel János szigligeti örökös kapitány 1675-ben elzálogosította itteni birtokainak nagy részét a pannonhalmi főapátságnak, melyet nem is váltott vissza és e rész, a később megszerzett Nagy- és Kiskeszi és Kolos-Néma községekkel, Derhidja, Lovad és Vaspusztákkal együtt egész a 19. század végéig az apátság kezén maradt. A Lengyel örökösök a 17. század végén nagyobb birtokrészt adtak el gróf Esterházy Károlynak, aki mind több és több birtoktestet vásárolt meg a határban. A 18. század elején kat. vallású németek költöztek a ref. magyar lakosság közé. A virágzó falu híres volt az Esterházyak kastélyáról és kiváló juhtenyésztéséről. (1724-ben juhállománya 30.000-re tehető.) Lakosai a földművelésen kívül fuvarozással is foglalkoztak. A patakok hajtotta malmok szintén szép jövedelmet hoztak. Barack- és cseresznyetermelése szintén virágzott már ebben az időben. 1809-ben Ácsnál ütközött meg és verte vissza a vasmegyei lovasezred hg. Batthyány Fülöp vezetése alatt a franciákat, akiktől a lakosság meglehető8*9