Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Jelen. A gyászos trianoni békeparancs Komárom vármegyéből csupán a Dunántúlra eső részt, a gesztesi és tatai járásokat hagyta meg. A megmaradt csonka rész lakossága az 1930-as népszámlálás adatai szerint a mai Komárom szab. kir. m. város adatával együtt 118.937 lelket számlál. Úgy a nagy vármegye, mint a jelenlegi csonka rész úgyszólván kizárólag mezőgazdasági jellegű, s így lakossága túlnyomórészt földművelő. Ipari gócpontja Komárom, Tatabánya, Tóváros. Közegészségügyi tekintetben a megye éghajlati és földrajzi képe jónak mondható. Állóvizek, mocsarak stb. nincsenek, mélyfúrással kapott ivóvizei jók s úgy a gesztesi, mint a tatai járás bővelkedik hideg-, meleg- és gyógyforrásokban. Különösen megemlítést érdemel az „Igmándi" keserű víz, melynek forrásai egyedülálló töménységben tartalmazzák a természetes keserűsót. Fentiekből következik részben, hogy egyes fertőző betegségek, mint a kolera, malária stb. ismeretlen, ellenben legszomorúbb betegségünk, a tuberkulózis, itt is szedi áldozatait. A fertőző betegségek között a hasihagymáz, vörheny, kanyaró, bárányhimlő egyes helyeken lokalizáltan fordul elő. Egészségügyi személyzet. Orvosellátás tekintetében vármegyénk igen jól áll. Négy községnél nagyobb orvosi közegészségügyi körök nincsenek. Sok nagyközségnek külön községi orvosa van. A közegészségügyet ellátja az Esztergomban székelő m. kir. tisztifőorvoson kívül két m. kir. tisztiorvos Tatán és Komáromban, továbbá 22 községi és körorvos, valamint 50 magánorvos. Gyógytárak. A megye 14 gyógyszertára a közegészségügy területi követelményeinek megfelelő elosztásában elegendő számú. Kórházak tekintetében a megye kimondottan nagy kórházzal nem rendelkezik. A betegek nagy része a győri, esztergomi és budapesti kórházakba kerül. A tatabányai Társpénztárnak van csupán ma már több száz ágyas, és a kisbéri és bábolnai ménesbirtokoknak pár ágyas kórháza. Egészségvédelem. A világháború utáni évek jelentős változást hoztak közegészségügyünk helyzetében. Mint előző fejezetünkben említettük, a vármegye természetes szaporodása nagyon rosszul állt. Ezen országos viszonylatban is tapasztalható súlyos helyzetben indult meg a magyar anya- és csecsemővédelem munkája. A „Stefánia" Szövetség vármegyénkben is egymásután állítja fel fiókjait, s ma már Komárom városában, s Kisbér, Mocsa, Tóváros, Tatabánya, Kocs községekben jelentős eredményt is ért el. A gesztesi járásban 1930-ban indult meg a jövő nagy egészségvédelmének munkája az Országos Közegészségügyi Intézet irányításával a „Zöld Kereszt Egészségvédelmi Szolgálat". Ma már az egész járás be van szervezve. A munkát a hatósági orvosokon kívül a körzeti védőnők látják el. Felöleli ezen munka az anya- és csecsemő-, valamint terhes-védelmet, az iskolás és óvodás 512