Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

s érezve közeli végét, meghagyta Bot fia Benedeknek, hogy halála esetén Álmost helyezze biztosabb őrizetbe. Minthogy Kálmán ezután nemsokára meghalt, Benedek nyomban megjelent Dömösön, hogy a meghagyásnak megfeleljen. A vak ember akkor, amikor Benedek megjelent, épen a monostor kertjében üldögélt s hallván a lovak dobogását, ösztönösen megérezte, hogy baj környékezi s ezért a szerzetesekkel a templomba menekült. E közben a nyomába siető Benedek a templomban utóiérte s megfogván, el akarta vezetni, de Álmos erősen tartotta magát és a küzdelem zajára betódult szerzetesek kiszabadították Benedek karjaiból. A szerzetesek ugyanakkor — minthogy a szent helyre menekülőt már akkor sem volt szabad üldözni — Benedek ellen fordultak s az — látva a túlerőt — kirohant a templomból, lóra kapott és elnyargalt. Állíttatik, hogy a szent hely megsértéséért Benedeket utóiérte a büntetés annyiban, hogy az erdőben lova levetette, nyaka tört és hulláját ebek emésztették .. Álmos további sorsáról még csak annyit, hogy a dömösi szerzetesek segítségével Konstantinápolyba került s valószínűleg ott is fejezte be hányatott életét. Visszatérve Kálmánhoz, akinek nagyrahivatottságát, bölcseségét és uralkodói erényeit történelmünk legfényesebb lapjai méltatják, meg kell jegyeznünk, hogy uralkodásának kezdetét nemcsak Álmos fondorkodása keserítette meg, hanem az első keresztes hadjárat közbejötte is annyiban, hogy annak seregei jelentékeny részben kalandkeresőkből alakultak és alighogy útba indították, Németországon keresztül már a városokat rabolták és pusztították. Ennek a seregnek bizonyos részei Magyarországon még anélkül tudtak áthaladni, hogy Kálmán hadai rendre taníthatták volna, de a később érkezettekkel már elbántak, amennyiben a Győr, Nyitra és Magyaróvár környékén szétverték őket. Az ilyen körülmények között szerzett tapasztalatokon okulva, Kálmán a Bouillon Gottfried vezénylete alatt később érkező francia lovagokból állott seregnek

2 csak előre megállapított biztosítékok leszögezése után engedélyezte az országon való átmenetelt. Említettük, hogy szt. László országának területét Horvátországgal gyarapította s ezzel a ténnyel kapcsolatban kell emlékeztetnünk arra, hogy Kálmán viszont Dalmáciát csatolta országa területéhez (1105). Ami Kálmán törvényalkotásait illeti, azoknak jelentőségét és horderejét történelmünk messzemenően értékeli. A Kálmán korabeli törvények nemcsak az egyházi élet folyásának biztosítanak fejlődésteljes nyugalmat, hanem a magántulajdon védelmének és biztonságának is. Kálmán büntető törvénye egyike a legszigorúbbaknak annyira, hogy a kartali gyűlésen kénytelen azokon enyhítőleg változtatni anynyiban, hogy a kínzást eltörölte. A közigazgatás javítása érdekében már újítással találkozunk, mert pl. szabályozza a báni és a vajdai hatásköröket és a törvénykezést. Nevezetes ama rendelkezése is, hogy — „amennyiben boszorkányok úgy sem léteznek" — a boszorkánypereknek meg kell szünniök. Kálmán király 1116-ban hajlott sírba s a trónon fia: II. István követte. Ennek uralkodói tekintélyét megalapozta az a körülmény, hogy két nagy elődje alatt a királyság megerősödött s ennek köszönhette, hogy gondterhes időkben helytállhatott. (Kievi hadjárat, pártoskodás.) Halála 1131-ben következett be és utóda, a pécsváradi kolostorban rejtőzött Vak, vagyis II. Béla, Álmos fia lett. Az ő trónralépte idején történt, hogy amennyiben elődje alatt a magyarság egy része német földön kalandozott és pusztított, Salzburg érseke ezt megtorlandó, hadat szervezett Magyarország ellen, azonban mielőtt azt elindította 1 Pauler i. m. I. 290—91. 2 A keresztes háború francia hadának vezérei Bouillon és a normán Bochemond voltak. A keresztes háború 1096-tól 1099-ig tartott és Jeruzsálem elfoglalása 1099 júl. 15-én történt. 55