Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

cukorgyára követ. 100-on felüli alkalmazotti létszámmal dolgozó iparvállalat a komáromi fürésztelep is, ezen kívül pedig tekintélyes számú munkásságot foglalkoztatnak még: a Tóvárosi Posztó- és Szőnyeggyár, az ugyancsak tóvárosi áramfejlesztő és a bőrgyár, valamint a tatabányai áramfejlesztő. Komárom vármegye kereskedelme és hitelügye. Irta: Dr. Újvári Julianna. A kereskedelem legfőbb kelléke minden időben: a jó és olcsó út s Komárom vármegye ebből a szempontból hazánk legszerencsésebb fekvésű vármegyéi közé számítható, ihiszen területének közepén vonul át Középeurópa legnagyobb víziútja: a Duna, amely azonban sajnos ma, a megyének és az országnak is határát képezi. A vízíutak, különösen a vasútvonalak kiépítése előtt óriási jelentőséggel bírtak, de a nagyobb távolságokra szállítandó tömegáruk szempontjából ma is a leggazdaságosabb közlekedési lehetőségek. S hogy Komárom vármegye már a XVII. és XVIII. századokban virágzó kereskedelemmel dicsekedhet, azt főképpen víziútjainak köszönheti. A Dunán kívül, amely rajta keresztül a nyugat-keleti irányú, sőt a délfelé vonuló kereskedelmet közvetíti, még a Vág is víziútul szolgált területének jó részén. A Vág az északról jövő áruk, főként a fa leúsztatására volt kiválóan alkalmas s ennek köszönhette Komárom, ahol a Vág éppen a Dunába torkol, hogy a XVIII. században, úgyszólván az ország fa- és gabonakereskedelmének gócpontja volt. Komáromban kellett a felvidéki tutajosnak megállni, hogy vidékek szerint elossza áruit a továbbszállításra. A komáromi piacot kereste fel a pesti, a közép- és aldunai szerb, sőt bolgár fakereskedő is. Levéltári adatok szerint a komáromi fakereskedők a XVIII. században élénk forgalomban állottak Törökországgal is, hova sok talpat, azokon deszkát, zsindelyt és talpfát szállítottak. De Komáromban raktározták és onnan szállították tovább az Ausztriába és a többi piacokra menő délről, főként a Bánátból jövő gabonát is. A 700-as évek második felében sok nagy üzleti tőkével rendelkező rác gabonakereskedő telepedett itt meg, de a jól jövedelmező gabonaüzletet a vagyonosabb városi polgárok is gyakorolták.

1 Fényes Elek a gabona- és fakereskedésen kívül, mint fő kereskedelmi ágait említi Komárom vármegyének az 1800-as években: a ló, szarvasmarha, sertés, a bőr, a gyapjú, a hal, a gubacs, márványkő, stb. kereskedést. Megemlíti továbbá, hogy az állatokat a fehérvári, győri, érsekújvári, guttai, nyárasdi barompiacon szokták főleg eladni, a bőrt a győriek, pozsonyiak, nagyszombatiak hordják el; a gyapjúnak finomabb részei pedig Morvaországba szállíttatnak. A gubacs Pozsonyba, Bécsbe vándorol, a márványtáblák pedig főleg Pestre vitetnek.

2 Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy megyénknek ebben az időben valóban kiterjedt és élénk kereskedelme volt. A XIX. század második felében azonban már Komárom vármegye kereskedelme hanyatlásnak indult, a kereskedők száma megcsappant, aminek főoka Borovszky szerint a vasúti szállításnak a víziszállítást elnyomó versenye volt. A fát, különösen az Ausztriába és Németországba exportált fát, nem kellett többé lehozni Komáromig, mert vasúton rövidebb úton, gyorsabban, a vízállási és egyéb akadályok leküzdése nélkül lehetett kiszállítani. De a XVIII. században szintén virágzó gabonakereskedelem is pangásnak indul az 1848-as 1 L. Dr. Borovszky Samu: Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város. 2 Fényes Elek: Magyarországnak és a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pest, 1836. 500