Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

szabó, 26 takács, 1 téglavető, 3 timár, 1 fazekas, 1 tőcsináló, 2 üveges, 9 magyar, 28 német varga, 1 verstimár. Az iparnak tehát elég változatos fajtáit találjuk már ekkor Komáromban. Komárom mellett Tata is jelentősebb számú iparossággal dicsekedhet. Itt — mint Fényes írja — mintegy 80 posztós és csapó igen kapós, közönséges posztót, pokrócot, szűrt készít. „Ugyancsak Tatán felette számos molnárok, olyan híres jóságú lisztet őrölnek, hogy azt messze vidékek helyben felkeresik." Külön említi még meg, mint az ipar szempontjából jelentőseket a piszkeieket, akik a márványtáblák faragásában, pallérozásában nagy ügyességet mutatnak, s ahol általában a márványkövek törése, ezeknek sírkövekre és más táblákra való alkalmazása 1000 embernél többet foglalkoztat. 1820-ban már gyárai is vannak a megyének és pedig a tatai majolika-edény fabrika és a camalduli szerzet majki klastromába letelepített priv, szűr és pokrócszövő intézet. A XIX. század második felében az ipar fejlődése az úgynevezett ipari forradalmak lezajlása után világszerte nagy lendülettel indult meg. Bár ennek hatása megyénkben ebben az időben még nem igen .jutott el, a fejlődés útjai már itt is kialakulóban vannak s az 1870. évi népszámlálás már összesen 8002 ipari foglalkozású egyénről ad számot, akik a megye összlakosságának 5.6%-át teszik. Ebből a 8002 iparosból 3454 az önálló, míg 4548 hivatalnok és munkás. Bár vállalati nagyságcsoportok szerinti statisztikát ez a népszámlálás még nem ad, az alkalmazottak — tehát a hivatalnokoknak és munkások jelentős számából, a Fényes-féle 1836-os adatokkal való összevetés után, a közbeeső időben az iparvá'Ialatoknak nagyság szempontjából való jelentős fejlődésére is következtethetünk. Az 1870. évi népszámlálás egyébként Komárom vármegye iparosait a következő iparcsoportok szerint mutatja ki: az építészeti és művészeti iparnál 719 fém-, kő- és faiparnál 1.818 vegyészeti-, élelmezési- és dohánycikkek termesztésénél ... 1.028 szövőiparnál 1.421 bőr- és papírgyártásnál és egyéb iparágaknál 1.825 nem közvetlenül termelő foglalkozásoknál 1.191 összesen 8.002 A „nem közvetlenül termelő foglalkozások" magyarázatául az 1870. évi népszámlálási kötet megjegyzi, hogy ezek közé a foglalkozások közé mindazok tartoznak, amelyek sem kereskedelmi cikkeket nem gyártanak, sem kereskedéssel és az áruforgalommal nem foglalkoznak; pl.: hirdetési intézetek, uszodák, borbélyok, szolgálatközvetítők, kölcsönkönyvtárak, vendéglősök, mindennemű látványossággal foglalkozók, hírlapkihordók, stb." Tehát sok olyan foglalkozás, amelyet ma nem sorolunk az ipari foglalkozások közé. Ezeknek számát viszont ellensúlyozza az, hogy a kereskedelem csoportjába „ipari telepítvényekben fog'alkozók", vagy ilyenek tulajdonosai is szerepelnek. Mint az előzőkből láthatjuk, a legnépesebb volt ebben az időben a bőr- és papírgyártással foglalkozók csoportja, amely 933 önálló, 17 hivatalnok és 875 munkást foglal magában. Komáromban az iparosoknak természetesen már ekkor jóval erősebb tömörülése észlelhető. Számuk 1181, a város összes népességéhez viszonyított arányuk pedig 15.4%, tehát háromszorosa az 5.6%-os megyei átlagnak. Az 1881. évi népszámlálás, az imént tárgyalt 10 év előttivel sajnos nem igen ad összehasonlítási, alapot, mert más rendszer szerint dolgoztatott fel. Nem közli — mint az előző — iparcsoportok szerint az iparosok számát, ellenben 493