Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

gát, hogy „ezt" a munkát és „így" nem lehet sem dilettáns jószívüsködéssel, sem fizetett szegénygondozókkal elvégezni, ide az Isten iránti szeretettől eltelt, a vallás erejével megerősített és hivatást vállalt lelkek kellenek. Az eddig működő hat testvér, valamint az őket követő számos többi szegénygondozó nővér nem várja, de az eszme sorsának történetét megíró krónika szívből fakadó kötelességének ismeri a földi elismerés pálmaágát meglengetni apostoli munkájuk előtt. Büszkén írhatjuk ide: Eger után Esztergom város az elsők között volt és az „Egri Norma" megalakult 1929 szeptember 1-én „Páduai Szent Antal Szegénygondozó Egyesület" név alatt. Esztergom városának polgármestere: Glatz Gyula, 3707/1932. pm. jelentéséből olvassuk, hogy az egyesület 1931. évi bevétele: 16.474 pengő 82 fillér. Az egyesület a karácsonyi ünnepek alkalmával 197 szegényt részesített teljesen új ruhasegélyben, míg 160 szegény részesült használt ruhanemű segélyben. Vannak állandó segélyezettek is, akik közül különösen aggok és betegek az egyesület központi házában vanak elhelyezve, számuk 30—35 körül váltakozik. Állandó havi, illetve negyedévi és egyszeri lakásbérsegélyben részesült összesen: 132 család és 92 szegényt támogatott az egyesület egész éven keresztül elegendő élelemmel. Összesen tehát 616 személyt támogatott az 1931. évben. Jelentésében írja továbbá Glatz Gyula polgármester: „Az egyesület áldásos munkáját — a szegényügy terén — eléggé meghálálni és körvonalazni szinte lehetetlen s őszintén mondhatom, hogy büszke vagyok arra, hogy Eger után Esztergom az a város, ahol az egyesület a szegényügyet oly sikerrel megoldotta, mert vele Esztergomban a koldulás megszűnt és az ú. n. hivatásos koldusok hada nem zaklatja a közönséget az utcák sarkain és lakásukon." 1929 szeptember 1-től 1931 december 31-ig befolyt: 57.757 pengő 68 fillér. A szegényügyet a város uriasszonyai és urilányai szeretettel gondozzák és résztvesznek a pénzadományok gyűjtésében is. A megalakult „Páduai Szt. Antal Szegénygondozó Egyesület" tisztikara: fővédnök: dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek; elnök: dr. Drahos János prelátus-kanonok, érseki helynök; alelnökök: özv. késmárki Frey Ferencné, Etter Ödönné és dr. Mattyasovszky Béláné úrnők; igazgató: P. Virág Rajmund szt. Ferenc-rendi tart. főnök; titkár: Sinka Ferenc Pál, városi közgyám; pénztáros és könyvelő: Gergely Emília Irén testvér. A varróintézet vezetője: Petrik Istvánné, Cecilia testvér. Esztergomi Szegényügyi Bizottság: Igazgató: P. Virág Rajmund, titkár: Gérecz Géza városi közgyám, tagok: dr. Brenner Antal főjegyző, dr. Berényi Zsigmond főorvos, dr. Drahos János érs. helynök, prel.-kanonok, dr. Gróh József ügyvéd, dr. Perger Kálmán ny. rendőrfőtanácsos, Einczinger Sándor pékmester, Sinka Ferenc Pál jegyző. Emberbaráti intézmények. Városi aggok háza és szegényház. Két irányú intézmény. Az aggok háza arra szolgál, hogy abban olyan elöregedett, gyámolítok nélkül maradt vagyontalan polgárok találjanak elhelyezést, akik önhibájukon kívül szorulnak a köz támogatására. Ezek különleges bánásmódban részesülnek és teljesen elkülönítetnek amaz elesettektől, akik viszont önhibájukból jutottak öregségükre ínségbe. — Az aggok házát néh. Helischer József, Esztergom egykori tudós íj^íííoiivQSiL^alapította és ajánlotta fel a városnak 1837-ben s az azóta áll fenn, míg a szegénygondozó rendszeresítése a jelen század elejére esik. A két — egymástól különálló, de egy épületben levő — intézmény fenntartója a város 446