Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

bíbornok és az oszág első zászlósura lesz. Magához veszi és igaz gyermeki szeretettel övezi agg édesapját, akinek — bármily magas vendégek érkeznek is, -— a főasztalnál van a helye. Tovább kell mennem! Ott élt néhai Mayer István apátkanonok. Tudós férfiú, aki nemcsak helyi, hanem országos népszerűségét az általa évtizedeken át szerkesztett „Pista bácsi Naptár"-án kívül annak is tulajdoníthatta, hogy társadalmi életet élt, még pedig olyat, amely nem egy bizonyos, szűk körben folyt, hanem az egész város társadalmának körében, ahol kedélyével, kedves közvetlenségével, meleg szívével, példás papi magatartásával és emberszeretetével mindenkinek igaz nagyrabecsülésében részesült. Néhai gróf Mayláth György, mint Esztergom vármegye főispánja, amennyire tekintélyt tartó egyéniség volt, ugyanolyan csodálatos megértéssel és szeretettel érdeklődött nemcsak a társadalmi élet nyilvánulásaival szemben, hanem ép ilyen melegséggel karolta fel az érdemeseket is. Az ő asztalánál nemcsak a kiválogatottak láttattak vendégül, hanem a társadalom értékes tagjai is, lett legyen azok származása, avagy foglalkozása más és más. Néhai dr. Csernoch János, aki néh. Simor János oldala mellett, mint egyszerű szerpap, majd titkár, később irodaigazgató, illetőleg kanonok (csanádi püspök, kalocsai érsek és hercegprímás) volt, szeretettel karolta fel a kezdeményezésével létesült katolikus legényegyletet, amely az iparos ifjúság lelki és szellemi életére gyakorolt rendkívüli nevelő hatást. Megállapíthatom, hogy az egylet életnyilvánulásaiban mindig tevékeny részt vett és az egyszerű ifjúság körében — személyesen ismervén minden egyest, — szívesen tartózkodott s tekintélyének megőrzése mellett úgy elvegyült közöttük, mintha csak együvé tartoztak volna. Itt meg kell említenem, hogy a város társadalma önmagából emelte a közhivatali állásokba és maga fölé azokat, akik a közbizalomra érdemesek voltak s ezek közül kevés volt, aki megkülönböztetett származás alapján érdemesíttetett. Egyszerű csizmadiamester és bőrkereskedő volt néhai Helcz János, akinek fia: néh. dr. Helcz Antal — Simor János kedveltje — a polgármesteri tisztre érdemesíttetett. Egyetemes képességű, az elvont tudományokban elsőrendű egyéniség, elragadó szónok, kitűnő vitázó volt és ez a férfiú nemcsak nem zárkózott el a polgári társadalomtól, 'hanem vele és érette élt és halt. Bár foglalkozása révén, mert hiszen a város adósait perelnie kellett, sok ellenszenvvel kellett találkoznia, néhai dr. Földváry István városi főügyész is egyike volt azoknak a férfiaknak, akik lelkűknek és szívüknek egész melegével csüggtek a város boldogulásán és a polgári társadalom összetartásán. Értékes, érdekes, végtelenül rokonszenves és vonzó egyéniség volt néhai késmárki Frey Ferenc is, aki az érettségi vizsga után vaskereskedő', bankár és az Első Magyar Ált. Biztosító Társaság esztergomi főügynökségének tulajdonosa lett. Szeretett mindenkit, szerette szülővárosát és polgártársait, akiknek körében közvetlenségével, kedélyével és meleg szívével olyan népszerűség övezte, hogy országgyűlési képviselővé választották s mint a nemzeti párt tagja, később pedig mint Tisza István híve, több cikluson át viselte Esztergom képét. Egyébként pedig Esztergom abban az időben bőségesen adta az írókat, a művészeket és a tudósokat, akik messze elszármazva váltak büszkeségévé szülővárosuknak. Ami pedig a demokratikus szellem és irányzat életrekelését és fejlődését illeti, e tekintetben lehetetlen elfeledkezni arról a közösségről és szellemről, amely az iskolákban a fiatal nemzedékben egymás megbecsülését annyira beoltatta a lelkekbe, hogy az akkor is élt, amikor az egyének közül sok-sok kiemelkedett és még több kispolgári életre kényszerült. Ennek a viszonynak volt a következménye az, hogy a volt iskolatársak akár a zöld, akár a fehér asztalnál találkoztak, szívélyes melegséggel üdvözölték egymást, tisztelték egymás meggyőződését és kerülték az ellentéteket. Az is bizonyos, hogy amíg a lemaradt iskolatárs a föléje emelkedettnek mindig megadta 428