Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

e kiváltságos pósta-állomásnak birtokában lételét kimutatja, s a postamesteri hivatal viselésére való képesség- és tehetségét bebizonyítja, kiterjesztjük. — Miszerint pedig a többször nevezett Reviczky Károly, valamint más ehhez hasonló örökös postamesteri kiváltság levéllel felruházottak is a pósta állomásoknak mentől jobb rendezésére buzdíttassanak, kegyelmesen megengedtük azt is, hogy még azon esetre is, ha ezen kiváltságolt nyerges-újfalusi postaállomás birtokosai, a mostani szintúgy, mint jövendőbeliek, ebbeli jogukat, most, vagy jövendőben eladni s jelen kiváltságot másra átruházni s ekként a postamesteri hivatalrul lemondani szándékoznának, ezen postaállomás megvevője hozzánk, vagy utódainkhoz alázatos könyörgéssel járulván, ha egyébként a postamesteri hivatal viselésére magát alkalmas- és képesnek bebizonyítja, a postamesteri hivatalban s ezen kegyelmes kiváltság levelünk használatában a fennebbi feltételek alatt hasonlókép meghagyassák s ezen kegyelmes kiváltságunkkal szinte élhessen, bírhasson. Végre minden hiányok s innen eredhető érzékenyebb panaszok elhárítása tekintetéből a nevezett Reviczky Károly, miként az ő postamesteri hivatalbéli utódjai is jelen kiváltságunk elvesztése, tehát a postamesteri hivatalnak azonnali bármely alkalmas egyénnek adományozása alatt tartozzék és köteleztessék postamesteri kötelességeit mindenben szigorúan s buzgón teljesíteni, a rendes postát szintúgy, mint a rendkívüli, s a sebes postákat és gyorskocsikat, nemkülönben a póstalovakkal utazókat is, minden késedelem nélkül pontossan továbbszállítani és e végre alkalmas és jó lovakat szorgalmas és józan szolgákkal tartani. Miként is adjuk, engedjük és jóváhagyjuk ezennel, apostoli magyar királyi titkos pecsétünkkel függőleg megerősített jelen levelünk erejénél és tanúságánál fogva. Kelt a Mi őszintén kedvelt hívünk tekintetes és nagyságos nagyapponyi gróf Apponyi György aranykulcsosunk, valóságos belső titkos tanácsosunk, Magyarországunkon királyi udvari másod al-kancellárunk kezébül, birodalmi fő városunkban Bécsben, Austriában karácsonyhó negyedik napján, az Ur ezernyolcszáz negyvenötödik esztendejében, magyar, cseh, s. a. t. országi uralkodásunk tizenegyedik évében. Ferdinánd. Gróf Apponyi György. Jászay Pál." Amikor ezt az Esztergom vármegyei emléket teljes terjedelmében ismertettük, meg kell jegyeznünk, hogy valamint annak idején a várbirtokosoknak árumegállító joguk volt és a vámjövedelmek jelentékenyen hozzájárultak az egyéb jövedelmekhez, úgy voltak olyan jövedelmi források is, amelyek ugyancsak gyarapították a király, a kiváltságos főurak bevételeit. Az esztergomi érsekek és a főkáptalan is élveztek különböző jövedelmeket. így pl. amikor az érsek az esztergomi vár tulajdonosa lett, jövedelmei közé tartozott az áiumegállítás (vám) után szedett bevétel, nemkülönben a királyi pénzverés jövedelméből származó részesedés, ezeken kívül a papi dézsmák, a révjogból, partjogból származott bevételek, nemkülönben a vásártartási jogból folyó jövedelmek is. A postahivatalok is haszonhajtó jövedelmi források közé voltak számíthatók, mert hiszen ha nem lettek volna ilyenek, úgy a később hercegi íangra emelkedett Taxis-, vagy a később grófi rangot nyert Paar-családok aligha kapkodtak volna azok kizárólagos birtoka után. így érthető, hogy a különben jelentékeny földbirtokkal rendelkező és tekintélyes megyei hivatalt viselő Reviczky Károly — aki különben bizonyára egyike volt a legjelesebb közhivatalnokoknak — igyekezett a nyergesújfalusi postamesterséget elnyerni és azt örök joggal családja s leszármazói javára biztosítani. 416