Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A posta III. Károly alatt 1772-ben véttetett állami kezelésbe. Érdekes dolog, hogy Bécs—Esztergom—Buda között 1790 táján háromféle postajárat volt, és pedig: 1. Az ordinária (levélpostai). 2. Az extra ordinária (expressz). 3. Az extra ordinária pósta (utasszállítás). Itt megemlítjük, hogy a gyorskocsit, amely postát és utast együttesen szállított, Bécs, Pozsony, Esztergom, Buda viszonylatban 1824 márc. 1-én vezették be. A postabélyegzők használata a Monarchiában 1809-ben rendeltetett el és a bélyegzőkön a hazai helynevek németül voltak feltüntetve. A pósta hivatalos nyelve nálunk 1843—44-ig német volt és az akkor tartott országgyűlés rendeletéből magyar lett a hivatalos nyelv, míg a helybélyegzők 1848 május 24-ig német helyneveket viseltek s attólfogva az alkotmányos minisztérium által rendeltetett el a magyar nyelv használata. Ekkor angol mintára póstabélyegeket is terveztetett a magyar kormány, de ezek forgalombahozatalára a szabadságharc alatt nem került a sor, 1849. aug. 13 (világosi fegyverletétel) után pedig 1867-ig osztrák lett a pósta és német nyelvi szolgálatra német, cseh és morva alkalmazottakkal rendezkedtek be. Kik voltak a régmúlt időkben az esztergomi postamesterek, nem kutattuk s mindössze azt tudjuk, hogy amikor 1867 után az osztrák hovatartozás megszűnt, a magyar állam tulajdonába került póstaintézmény sok elmagyarosodott postamestert meghagyott állásában. Az esztergomi m. kir. postahivatal főnöke bizonyos Wittmann nevű egyén volt. Mint érdekes körülményt említjük, hogy annak fia nem más, mint Ereki Károly, a Bethlen-kormány nyugalmazott minisztere. A pósta történetéhez tartozik, hogy a postamesterek az 1843. évet megelőző időkben külön előírás szerint való egyenruha viselésére voltak kötelezve. A császári-királyi postamester így festett: skarlátvörös posztókabát fehérbársony gallérral, arany hímzéssel és az uralkodók kezdőbetűivel díszített aranyozott gombokkal, fehér mellény és nadrág, vörös háromszögletű kalap fekete kokárdával, arany szegéllyel és egy sárga gombbal, továbbá sarkantyús csizma s mindehhez aranyozott markolatú és díszítésű egyenes kard járult. Az esztergomi postahivatal a nyolcvanas évekig — bár az a m. kir. címet viselte — magánpósta volt és csak azután államosíttatott és nyert állami tisztviselőket. Ebben az időben a postahivatal néhai Schalkház Ignác Kossuth-utcai ama házában működött, amelyet később néhai Oltósy Lajosnak ma is élő felesége — Schalkház leánya — nyert osztályrészül. Innen a pósta 1908 körül a Széchenyi-téri volt Brinkmann, illetve később néhai Miiller Gyula örökösei kezébe jutott s tőlük a m. kir. póstakincstár által megvásárolt házba költözött át s jelenleg is ott működik. Az esztergomi postahivatal úgy 1867 után, mint napjainkig mindenkor dicséretesen bonyolította le a szolgálatot, holott pl. az oláh megszállás ideje alatt szigorú ellenőrzés alá került. Különösen próbára tette az oláh hatalom a távírdai és a telefonszolgálatot, amely utóbbinál a hazafias szempontokat mindenkor lelkesen mérlegelő Bajnok Lajosné úrasszony teljesített olyan önfeláldozó szolgálatot, amely még ma is megérdemelné a legfelsőbb helynek elismerését! A nevezett úrasszony ugyanis, mint erdélyi származású magyar leány, az oláh nyelvet is bírta s így az oláhok nemcsak a helyén hagyták, hanem gyanutlanul bizalmukra is méltatták. A pósta történetével kapcsolatban és Esztergom vármegyei vonatkozásban egy rendkívül érdekes emlékkel is beszámolhatunk. Említettük ugyanis, hogy a postaszolgálat királyi adományozás volt s hogy az adományokat országos 414