Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

raknak is és ugyanezen vidékek lakossága a helybeli Brenner, Kollár (később Brunner), Jedlicska, Bruckner, Leitgeb, Vörös, Bargel és Paulovits-féle üzle­tekben szerezte be a gyarmatáru és minden egyéb szükségletét, nem is említve a vászon, kanavászon, posztó és norinbergi üzleteket, amelyek között kitűnően ment egykor Brutsy Gyula díszmű és norinbergi, Braunsteiner, Schwach, Mi­halik, Scheiber, Popper és Leier, Fleischmann Ignác, Berger stb. textilkeres­kedőknek és kitűnően ment a Frey, a Marosi, a Bargel-féle vaskereskedések­nek. Jól jövedelmezők voltak egykor a Brunner, Reusz, Lindtner, Oblat és és Zwillinger-féle lisztkereskedések. Virágzó borkereskedése volt Lőwi Lajos­nak. Kitűnő borüzleteket bonyolított le a Borászati Egyesület. Nos, és amikor a hercegprimási udvar aranykorát élte, vájjon a Fürdő-, a Magyar Király- és a Szerecsen-szállók bérlőinek nem ment kitűnően? Azután: megéltek szépen egymás mellett a Magyary és a Weisz-féle kályhagyárak fazekastermékeíkkel együtt. Mit mondjunk a Heischmann-féle szappangyárról, amely amellett, hogy állandó keresetet nyújtott sok-sok esztergomi munkásnak és munkásnőnek, nemcsak Esztergom és nemcsak a közeli és távoli vidék igényeit elégítette ki, hanem Szerbiának is majdnem kizárólagos szállítója volt? Nem lehet elmel­lőzni e sorozatból az Oltósy Pál és fiai bot- és szipkagyárat, amely ha később ketté is vált, oly jól prosperált, hogy készítményeit Olasz-, Osztrák- és Németországon kívül Anglia is vásárolta! Voltak kitűnő téglagyárak is. Kettő — a prímási és az Eggenhoffer-féle nagy, a Stern Márkus-féle kisebb üzem­mel dolgozott. Nem hagyható említés nélkül az egykori Eggenhoffer-féle hajó­ácstelep sem. Ez nagyszámú faragó-fúró mesterembernek adott állandó mun­kát és jó keresetet. Nos, azután igazán szépen virágzottak az Eggenhoffer, később Komáromy, Tiefenthal és Leimdörfer-féle épületfa és deszkaáru keres­kedések is. Kitűnő kocsigyártó üzemek voltak a Reitter, Mann, Fritz és a Homor-féle műhelyek is. A vasipart a prímási vasgyáron kívül a Knorr és a Tyll-féle üzemek képviselték. Az eternitpalának alkalmazása után a fedőleme­zeket rögzítő szegek gyártására berendezkedett Mayer-féle bádogos üzem szintén a legjobbak közé tartozott. A műasztalos ipar valóságos művészekkel bírt Waldvogel József, Neumaier János és Kovács Albert régi, híres iparosok­ban. A szíj- és szerszámgyártó iparban Krechnyák Ferenc vezetett s azt vál­totta fel a Kishonti cég. Szóval Esztergom kereskedelmi élete és iparűzése határozott alapot adott ahhoz, hogy a város modern fejlődése biztosítva legyen. Nem volna teljes ez a felsorolás, hogyha tovább nem ismertetnénk. Lássuk csak pl. a nyomdaipart. Itt a Buzárovits-féle könyv- és lapkiadó cég vezetett. Ez látta el a nagy egyházmegye nyomdai szükségletét és ez tartott fenn kitű­nően vezetett könyv- és írószerkereskedést is. Nyomban utána következett a Laiszky-féle nyomda egy hőslelkü, csodálatos szorgalmú, sok családdal meg­áldott asszony vezetése alatt. Nyomdája volt Gerenday Józsefnek is. Ugy az előbbi, mint az utóbbi egyúttal községi nyomtatványok készítésével, könyv­kiadással, helyi újságok kiadásával és nyomásával is foglalkozott. A város területén két szeszgyár is működött. Az egyik a kenyérmezőmajori Megyery­féle nagyüzem, a másik a Brutsy-féle kisebb üzem. A likőrgyárról is emlékez­nünk kell. Ez a ma is fennálló Schrank Béla és Ödön-féle gyár. Eltekintve a különféle kisebb iparoktól, mellesleg megjegyezzük, hogy Esztergomban virágzott a kádáripar is. Esztergom és annak vidéke tudvalevő­leg neszmélyi borvidék néven szerepel a hazai borvidékek között és így csak természetes, hogy a boredény készítéshez a majdnem mindenkori jó termések kitűnő kereseti alkalmat nyújtottak mindaddig, amíg a hazai hordógyárak ver­senyt nem támasztottak. Ettőlfogva az esztergomi hordóipar mindinkább hanyatlott. Esztergomnak jelentékeny kőfaragó ipara is volt. Nemcsak azért, mert a 405

Next

/
Oldalképek
Tartalom