Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

az előkelőségeket név- és születésnapjaik, avagy családi ünnepeik alkalmából zenekarral üdvözölhessék. Ez az engedély azt is célozta, hogy a két tanító alkalmi szereplés esetén mellékjövedelemhez jusson. Ezt a furcsa gyakorlatot az utódok egészen a XVIII. század közepéig folytatták s akkor — valószínűleg azért, mert az a tekintély rovására ment — az engedély visszavonatott és a tanítók kárpótlásul javadalom-emelésben részesültek. Hogyha a mult évszázad hatvanas éveit vizsgáljuk, szintén megállapítható, hogy a zenekultusz igen élénk volt. Az Esztergom-belvárosi plébániatemplom karnagya: néhai Hulényi Péter már hivatott vezére volt a zenekultúrának és utódja: néhai Klinda Rezső már nemcsak egyházi zenekart szervezett, hanem az esztergomi földműves osztály fiaiból külön népzenekart is. Ez a népzenekar összeállításában vonós és fúvós tagokból állt és szervezésével eléretett, hogy hasonló vidéki zenekarokra nem volt többé szükség. Érdekes megemlíteni, hogy ennek a zenekarnak bizonyos emléke annyiban maradt fenn, hogy a tagok közül többeket vezetéknevük helyett zeneszerszámaik nevén emlegették. így maradt fenn pl. az egyik Szabó nevű család megkülönböztető nevéül a cimbalmos szó. Ugyancsak abban az időben szervezte meg néhai Bellovics Ferenc reáliskolai tanár, neves zenész, a mult század kilencvenes évtizedéig országos hírre emelkedett esztergomi dalárdát (hivatalos neve Dal- és zenekedvelők köre volt), amely számos dalosverseny pálmáját szerezte meg. Alakult Esztergomban „Zenekedvelők Köre" is (elődjét Zenei Kör néven 1874-ben néhai Prokopp János alapította). Ennek érdemes karnagyai id. Zsolt Nándor (az élete delén fiatalon elhúnyt ifj. Zsolt Nándor hegedűművész atyja) és Geyer Béla tanítóképző intézeti tanár voltak. Ez az egyesülés a Bánáti Buchner Antal által 1916-ban alapított „Esztergomi Zeneegylet" létrejötte után megszűnt. Esztergom zenekultuszának fejlesztése terén egyébként igen értékes tevékenységet fejtettek ki évtizedeken át néhai Feigler Károly [a székesfőváros főügyészének édesatyja és Haraszti (Feigler) Hermin unokaöccse], aki annak dacára, hogy az Esztergomi Hitelbank főtisztviselője volt, tehát közgazdasági vállalat szolgálatában állott, hivatott zene- és énekművész volt. Kiváltak továbbá e téren néhai Borús Adolf zongora- és hegedűművész, idb. Zsolt Nándor hegedűművész, néhai Taky Gyula belvárosi karnagy, orgona- és énekművész, Nemesszeghy István hegedűművész, Brenner Júlia és dr. Borbély Zoltánná sz. Dankó Sarolta zongoraművésznők, utóbbiak a fiatal nemzedék klaszszikus oktatásával, nemkülönben Hajnali Kálmán és Ammer József (a „Nem, nem, soha" férfikar szerencsés zeneköltője) karnagyok szerzeményeikkel és lelkes tevékenységükkel. Említettük, hogy Bánáti Buchner Antal 1916-ban megalapította az Esztergomi Zeneegyletet, amely azóta a város életében nélkülözhetetlen intézménynyé fejlődött. Az egylet a kiváló mester vezetésével elsőrendű hazai és külföldi vendégművészekkel, ének- és zenekarok közreműködésével évente két nagyszabású hangversenyt rendez. Ahhoz, hogy kellően méltassuk ezeknek a hangversenyeknek messzemenő sikereit és felsoroljuk az azok eddigi műsorain szerepelt müveket és művészeket, kevés a helyünk, ellenben el kell ismernünk, hogy az egylet Esztergom zenei életében oly tényező, amely országos hírű vezére és kiválósága révén nyugodtan felveheti a versenyt a budapesti hasonló tényezőkkel! Zeneiskolák (zongoratanítás). A zenei képzés tekintetében évek hosszú sora óta úttörő munka folyik Esztergomban a zongoratanítás terén is. Az egyik iskolát Brenner Júlia, a mási,376