Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

minthogy akkor épült az érseki palota és az udvari papok ideiglenes lakásáról gondoskodni kellett — áthelyeztetett a főkáptalan épületébe s mindaddig ott is maradt, amíg az érseki palota elkészült (1884). Az intézet a közelmúltban nyert gyönyörű palotát, mely a várba vezető út jobb oldalán volt üres téren épült fel. A két emeletes, manzardos épület díszére válik Esztergomnak és stílusosan illeszkedik be az ősi vár és a székesegyház környezetébe. Minthogy a tanítóképző az esztergomi érsekség alá tartozik, főhatósága a hercegprímás, ezidőszerint dr. Serédi Jusztinián bíbornok, fötanfelügyelöje dr. Lepold Antal prelátus-kanonok, igazgatója: Bartal Alajos, tanárai: Árpássy Gyula, Bárdos Béla, Elekes Károly, Geyer Béla, Homor Imre, Karácsonyi Jenő, Kocsis Lajos, Milakovszky László, Raáb Lajos, Rosta József, dr. Sántha Kamill és Szkalka Lajos. Intézeti orvos: dr. Berényi Zsigmond városi főorvos. A tanári testület tagjai sorából társadalmi és irodalmi tevékenységükkel érdemesülnek: Bartal Alajos igazgató, aki a Tanítóképzőintézeti Tanárok Orsz. Egyesületének, az Esztergomi Szépítő Egyesületnek, az Esztergomi Kat. Körnek választmányi, az Esztergom főegyházmegyei Tanítók Fegyelmi Tanácsának, a VKM. 1160/1934. eln. sz. rendeletével a hitfelekezeti képzőintézeti alkalmazottak ügyeinek tárgyalására szervezett hármas bizottságnak és az Actio Catholica Tanácsának kinevezett tagja. Gyakorlati bemutatásokkal kísért előadásokat tartott az Esztergomvidéki R. K. Népnevelők Egyesületének köri gyűlésén és az esztergomi tanítói körzet pedagógiai szemináriumán „Népiskolai vegytani kísérletek és házilag elkészíthető kísérleti eszközök" címen. Árpássy Gyula „A tanító megbecsülésének alapfeltételei" és „Tiszanána község monográfiája" c. munkáival, Elekes Károly az Esztergom és Vidéke közgazdasági rovatának vezetője, Homor Imre költő, író és a Balassa Bálint irod. társaság titkára, Milakovky László szakíró, Szkalka Lajos szakíró. Megjelent Olvasó- és tankönyve (társszerzők: Jósvay és Szabó). Az intézetet az 1936/37. évfolyamban 112 tanítójelölt látogatta. A taneredmény minden várakozást kielégített. A képesítő vizsgán 29 jelölt jelent meg és valamennyi képesíttetett. A képesítettek közül 28 nyert kántori oklevelet. A képző gyakorló iskoláját az I—IV. osztályig Szkalka Lajos, az V. osztályt Bárdos Béla vezette. Az intézet kebelében ifjúsági egyesületek is működnek. Ilyenek: az önképzőkör, a pedagógiai szeminárium, a br. Eötvös sportkör, a cserkészcsapat, a Mária kongregáció, a segélyző egyesület és a levente tanfolyam, melynek vezetője Ajtay János m. kir. honv. százados. Közel egy évszázados működése alatt az intézet kiváló tanítókat nevelt a hazai oktatásügynek s hogy mennyire becsült az intézetből kikerült tanítóság, legfeltűnőbb bizonyítéka az, hogy Budapest székesfőváros tanító testületében az Esztergomban végzetteknek mindenkor helyet biztosítottak. Érseki Tanítónőképző Intézet. Felállítását 1922-ben néh. dr. Csernoch János bíbornok-hercegprímás engedélyezte. Működését az első két osztállyal ugyanazon évnek őszén kezdte meg és az 1936/37. tanévben már kibocsátotta a képesített első rajt. Székháza a szatmári irgalmas nővérek Érsek-vízivárosi zárdája. Uj és az ország legnagyobb és legjobban berendezett internátusa közvetlen szomszédságában, a kis Duna felett, a közelmúltban épült. A tanítónőképző intézet fentartója a szatmári irgalmas nővérek esztergomi rendháza. Az intézet főhatósága Magyarország érsek-prímása, főtanfelügyelője: dr. Lepold Antal praelátus-kanonok, tanker. főigazgató: dr. Kemenes Illés, a rend superiora: Drahos János dr. praelátus-kanonok. Az intézet-fentartó rendházat Bogárfalvi M. Alerina tartományi főnöknő képviseli. Házfőnöknő: Kubovics M. Engelberta. 24* 371