Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

írást igazságos királyra való utalásként igyekeztünk magyarázni. Maga a szerzetes nem jelentheti magát az igazságosság példás hősét, hanem mint krónikás, csak tanúságot tesz mellette. Hogy ki mellett tesz tanúságot, azt a mondatszalag szövege hivatott eldönteni. Sokféle kombináció után a legvalószínűbb olvasásnak látszik: UTERO, AM1SSA, GESS1T, vagyis: Amissa hordozta méhében. Az itt középütt szereplő Amissa szó személynév, mert a szalag közepén a legfeltűnőbb helyen valamivel nagyobb betűkkel íratott s mert az előtte és utána való szavak csak személynévhez illenek. Alig származhatik az Amissa szó az „amittere" igéből. Próbáltuk a mondatot ilyen értelemben is magyarázni. Azonban monumentális képen olyan megállapítást, hogy az igazság elveszett, alig tételezhetünk fel. Vitéz János élete végén meghasonlott ugyan Mátyás királlyal, de fogságából visszatérve, Esztergomban olyan rövid ideig élt, hogy lakásának festésére már nem gondolhatott. Azután, ha Vitéz volna az inventora a Mátyást becsmérlő írásnak, azt Mátyás által kinevezett utódai biztosan eltávolították volna. Estei Hippolit és Beatrix nem laktak volna olyan szobában, amelynek egyik felírása Mátyásra dehonesztáló. Végül a képet művészi kvalitásai miatt talán a XVI. század elejére kell tennünk, amikor Bakócznak vagy Szathmárynak a legkevésbbé sem juthatott eszébe ilyen lemondó nyilatkozatot íratni a falra. Ha Amissa történeti személynév, akkor kicsoda viselte ezt a nevet? Anonymusnál Álmos vezér anyja Etnesu.

1 Ezt a nevet a reneszánsz humanistái latinosabb hangzásban Amissa alakban írhatták. Bonfini szerint Vitéz János a régi királyi palotát hatalmas ebédlővel bővítette. „In triclinio non modo omnes ex ordine reges Ungariae, sed progenitores Scythicos cernere erit." 2 A szkita ősszülők alatt bizonyára Emese ősanyát is kell érteni. Amikor a későbbi művész az erényeket festette, akkor ismerte ugyanannak a palotának a híres képsorozatát a magyar királyokról, amely sorozat a szkita ősanyával kezdődött. Az igazságosság képe alatt nem egy királyt, hanem az összes magyar királyokat akarta magasztalni, mint kiválóan igazságosakat. Azért választotta a királyok tetteit leíró krónikás alakját, aki egy mondattal az összes eddigi uralkodókat az ősanyjuk nevével jelzi. A képnek értelme tehát az, hogy igazságosak azok, akiket Emese hordott méhében, vagyis a magyar királyok, akiknek sora a palota másik termében látható. Nem kíván a festő kivételt tenni és egyedül az Árpád-dinasztia tagjait kiemelni, hanem a királyok és vezérek egész sorára gondol, akiknek az élén az ősanyát, Emesét látta. Vitéz János híres királyterme, azaz királyok arcképével díszített ebédlője, az 1594—95. évi ostromban teljesen elpusztult. Ásatásaink folyamán — sajnos — eddig még jelentősebb töredéket sem találtunk belőle. Kétségtelen, hogy abban a teremben, amelynek északi hosszabb fala a sarkerényekkel ékeskedett, a rövidebb nyugati fal, a három isteni erény — a hit, remény és szeretet — képét viselte. Ma már a három képnek nyoma sincs. Egészen későbbi falazás a keleti fal és alig másfélméter magasságban maradt meg a déli fal, amelyen azonban a megőrzött festéknyomok ugyanazt a fülkebeosztást mutatják, amilyen a szemben álló sarkerények falán van. Tehát ez a fal is négy egyes képet viselt. A kor parallelizmusa értelmében e falon a hét szabad művészet négy képe, vagyis a számtan, a mértan, a csillagászat és a zene allegóriája volt. Egy lehullott kövön két kezet látunk. Az ujjakon való számolást mutatják. Tehát az arithmetika képéről valók. Festett vakolatdarabon koszorús női fej részletét találtuk — az asztronómiáról. 1 Anonymus: Gesta Hungarorum 3. f. 2 Bonfini i. h. ,356