Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

nem említi külön a szibillákat, csak annyit mond, hogy „számos szent képet láttam.

1 A próféták a szibillák sorozata fölött a kápolnahajó három falának középmezejében az új szövetség oszlopainak — a tizenkét apostolnak — álló alakjai voltak, amelyek közül ötnek lábát és ruhadrapériáját még látni a falon. Dániel próféta fölött Szent Péter kezében a halakkal telt háló tisztán kivehető. Az apostolok fölött a hajómennyezet két oldalsíkján még legfelső figurális mező is volt. E két mezőn már újszövetségi két jelenetkép lehetett. Valószínűleg az Angyali Üdvözlet és Mária látogatása. Föltevésünket arra alapítjuk, hogy a lehullott falkövek egyikén Gábor arkangyal kinyújtott kezét s előtte Szűz Mária összekulcsolt kezeit láthatjuk. Másik kövön az Atyaisten fejét, amely szintén az Annuntiatio kompozíciójában foglalhatott helyet, mert a XIV. században gyakran találkozunk az Angyali Üdvözlet képén az Atya Istennek az égből letekintő arcával. Harmadik kövünk figurális képdísze Szűz Mária és Erzsébet asszony csókja, amely kétségtelenül a Visitatio jelenetének részlete. További figurális kép a hajóban már nem lehetett. Bizonyosan tudjuk, hogy a keresztboltozat homorú cikkelyein csak ornamentális díszt viselt. A boltozat egyik cikkelye majdnem egész darabban megmaradt. Égszínkék réteg alatt régebbi vörös tónus látszik az arany csillagokkal. Jézus életének további ábrázolásait a déli mellékkápolnában, majd az „arcus triumphalis"-on, a szentélyben és az északi mellékkápolnában kell keresnünk. Sajnos, a déli mellékkápolna és a szentély festett dísz nélkül van. A diadalív lehullott. Csak az északi mellékkápolnának, amely szentséges kápolna volt, a falba mélyített téres fülkével — pastoforiummal — és amelyet a törökök bemeszeltek és börtönül használtak, nyugati falán sikerült a mészréteg alól egyik képét előhívni. Nyitott koporsóból Krisztus lép ki zászlóval a kezében. Oldalt alvó katona látszik. Tehát a feltámadás képe díszíti a szentséges kápolnát, vagyis Krisztus megdicsőülésének egyik jelenete, ami már a képsorozat végéhez áll közel. Jézus születésének jelenete, amelyből egy bájos éneklő angyal maradt ránk, bizonyára a szentséges kápolnával szemben fekvő másik oldalkápolnában volt. Jézus nyilvános életéből egyetlen képről sincs biztos tudomásunk. Egyik festett kövön a vérfolyásos asszonynak Jézus ruhaszegélyét érintő mozdulatát véljük fölismerni. Meg kell azonban engednünk,, hogy e képtöredék más kompozícióból is lehet. Krisztus szenvedésének, a passiónak, képeiből megmaradt Júdás csókja és Malkus szolga fülének levágása* valamint egy katona sisakos és vértes alakja. A passio-sorozat bizonyosan a szentély falain húzódott. Legtöbb emlékünk maradt Krisztus mennybemenetelének képéről. Krisztus csodálatosan szép feje és nyolc apostolfej. Az apostolok sűrű csoportban felfelé néznek a mennybemenő Krisztus után. Ez a kép minden valószínűség szerint az apsziszt díszítette, ahol az ősi keresztény szokás szerint Krisztus az apostolokkal szerepel. Az arcus triumphalis figurális díszéről egyelőre valószínű kombinációt sem mondhatunk. Szentek képei is bizonyára voltak a kápolnában. Szent Katalin, Szent Gergely és Szent László király képtöredékeit sikerült megtalálni. Mivel ezek a szentek Kanizsai János vizitatiója szerint Szent Annával együtt az oltárnokságok védőszentjei voltak, kétségtelenül előkelő helyet foglalhattak el. Leginkább a szentélyben körülfutó oszlopos fülkékben kell az eredeti helyüket keresni. Már a korai középkor a képzőművészet motívumait kibővítette a „concordantia veteris et novi testamenti" analógiájára profán térről vett párhuzamos 1 Szamota István: Régi utazások Magyarországon 189. 1. ,354