Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ságokkai rendelkezik, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzet ügyei itt intéztessenek. Esztergom kiválasztásában szerepe leheteit annak a körülménynek is, hogy a hely tovább is a nemzetközi kereskedelem központja maradt s egyúttal erőssége, melyet némely források csak burgus jellegűnek említenek, peuig feltétlenül castellum volt, a fejedelmi otthonnak biztonságot nyújtott. Ez másként nem is képzelhető el, hogyna valónak vesszük ama tényt, hogy a fejedelem fia: Vajk, vagyis a keresztségoen István, a várban született. Bár ez a tény vitatható, mert más források szerint az is lehetséges, hogy a vár alatt volt fejedelmi palotában látta meg a napvilágot, kérdés marad, hogy Géza miért épen a várhegyet választotta az eiső keresztény templom helyéül? Itt valahogy tisztázódik a helyzet és valószínű, hogy a várDan volt a fejedelmi otthon, ott született István és a Szent István első vértanú tiszteletére emelt templom azért épült ott, hogy együtt legyen a fejedelem palotájával és mindenesetre rendelkezésere álljon a*, eg^naz szolgálatában levő, ugyancsak a várban lakó személyeknek. így azután megállapítható, hogy a var Uéza fejedelem iaejeDen naiom irányúin vo.t igenyue véve. Nevezetesen a fejedelmi udvar, az egyházi személyek és a fegyveres erő számára, míg a vár alatt levő területet a lakosság foglalta el. Ez a rész a történelem tanúsága szerint Királyi Város nevet viseit, amennyiben a várral együtt az akkor nagyterjedelmű környékkel királyi birtokként szerepelt. Ez a város IV. Béla király aiatt 1225-ben nyert szomszédságot a várral és az alatta fekvő területtel megajándékozott érsek által alapított Érsekvárossal, mely az idők folyamán Esztergom várossal 1893-ban történt egyesítéséig Érsek-Víziváros néven szerepelt. Jelentkezik még a múltból a Királyi és az Érsekvároson kívül az ú. n. Káptalan-, vagy Káptalani város, amely egykori megemlítés szerint a mai Szt. Lőrinc-utcától északra, a volt Szenttamás község (egyesíttetett Esztergommal 1893-ban) területén feküdt. Végül megállapítnató, hogy ugyanitt, de elkülönítve, volt a ghetto, amelynek helyét némelyek a régi, ú. n. Sas-kert környékére teszik. A most vázolt körülmények ismeretében megállapítható, hogy amíg a váron túl, t. i. a Duna alsó folyása felé eső részen (a várossal egyesített Szentgyörgymező község helyén) nem volt város, addig a fentebb említett három különböző elnevezésű város majdnem összeépültnek volt tekinthető s legfeljebb Érsek-Vízivárosról állapítható meg elzártság azért, mert annak területét erősség védte. A helyzet mindezek dacára zavaros, mert a helytörténészek azt is állítják, hogy volt idő, amikor az összes lakott részek egy várost alkottak és a szerint oszlottak kerületekre, ahány templom állt. Az egykori nagyságnak okiratokban és alépítményekben jelentkező tanujelei Esztergomban a következő templomok voltak: 1. a Szent. István első vértanúról elnevezett várbeli templom, 2. az 1010-ben épült legelső várbeli bazilika, 3. az 1284-ben Ladomér érsek által Szt. Vid tiszteletére emelt várbeli bazilika, 4. a Szt. Adalbertről elnevezett várbeli főtemplom, 5. a Szt. Péterről elnevezett érsekvárosi templom, 6. az ugyanottani Szt. István első vértanúról elnevezett második templom (a vízivárosi mostani plébánia háza), 7. a Szt. Lászlóról nevezett templom ugyancsak Vízivároson, de holfekvése ismeretlen maradt, 8. a Szt. György templom szintén a Vízivárosban ismeretlen helyen, 9. a Szt. Lőrinc templom a hasonló nevű utcának a Rákóczi-térre eső torkolatánál, 10. a Szt. Miklósról elnevezett templom, mely valószínűleg a mai Szt. Gellért (azelőtt Plébánia-u.) utca és a belvárosi mostani kegyúri templom helyén volt s végül 11. a Szent Kereszt tiszteletére épült templom, amely az Angyal-utca környékén felszínre került temetőmaradványok után ítélve, ezen utcától északra feküdt, de a helyet illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy ugyanazon irányban a Dóczy-féle ház telkén álló emeletes ház is kisehb templom volt, ez azonban nem azonos az előbbivel, mert ezt az esztergomi hívek az 1700-as évek közepe felé az akkor uralkodott pestistől történt megszabadulásuk emlékére emelték. ,336