Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

mételt díszítésére 175.000 akkori forintott áldozott. A nagy Simor által tett alapítványok nagyságáról azért nem beszél a történelem, mert nem mindegyiket hozta nyilvánosságra, azonban sok nagyösszegü alapítványról tudunk, így: 1883-ban 100.000 forintot tett le az Esztergom főegyházmegyei papi nyugdíjalapra, 1885-ben 200.000 forintot egy árvaház felállítására, 1886-ban pedig, aranymiséje alkalmából, különböző alapítványokra 60.000 forintnyi összeget áldozott. Látva ezt az alkotó áldozatkészséget, dr. Helcz Antal agyában nagy tervek születtek. Lelki szemei előtt ott lebegett egy, az ősi mult kövein újra épült modern város mindazon feltételekkel, amelyek a haladó kor kívánalmait fedik, mert Esztergomot hatalmasnak, szépnek és nagy múltjához méltónak akarta látni. A tervek meg is voltak, de kivitelre az ő idejében nem került a sor és amikor a nagy SimoxJ8^rberLelhalálozott, mintha a költő múzsáját vesztené, megvált hivatalától és ábrándjaitól... Dr. Helcz Antal után Maiina Lajos lett Esztergom polgármestere. Szintén esztergomi volt, telve szülővárosának szeretetével és annak fejlesztését munkálni kívánó igyekezettel. Voltaképen az ő polgármestersége alatt indult meg a városfejlesztésnek azért lassú munkája, mert az anyagiak nem álltak oly mértékben rendelkezésre, amint az kívánatos lett volna, azonban már ekkor átadatott a forgalomnak a Budapest—esztergomi s az abból Annavölgy, illetve Füzitő felé kiágazó vasútvonal, állandó hidat nyert a város a túlsó vidékkel, üzemben volt az üveggyár és e három hatalmas tényező mindenesetre azt a reményt nyújtotta, hogy a gazdasági fellendülés ideje elkövetkezett. Ugyanekkor azonban több körülmény kényszerítette a várost, hogy terheket vállaljon. Nevezetesen az állandó hídról levezető új útvonal utcanyitást követelt s emiatt a Szt. Lőrinc-utcának egyik oldalán egész házsort kellett nagy költséggel kisajátítani, feltölteni, kövezni és csatornával ellátni. Kényszer alatt állott a város a laktanya miatt is, mert az addigi férőhely kifogásoltatott s e miatt az új épületnek szükséges telek magánházak kisajátítását követelte. Mindezektől eltekintve, rengeteg terv várt megoldásra. Ily körülmények között adta át helyét Maiina Lajos utódjának: Vimmer Imrének. Mielőtt Vimmer Imrének életírását rövid vázlatban ismertetnők és elévülhetlen érdemeit kellőképen méltatnék, meg kell jegyeznünk, hogy Maiina Lajos polgármestersége alatt, 1896-ban, a városi tisztikarban már jelentős változások történtek. Ezeknek a változásoknak az a helyes felfogás adott lökőerőt, hogy egy várost csakis olyan tisztikarral lehet közigazgatni, amely általában képzett és mindazon feltételekkel tisztában van, amelyek a város fogalmához és hivatásához fűződnek. A községekről szóló 1886. évi XXII. tc. ennek a kívánalomnak Esztergomban attólfogva, hogy a várost ősi törvényhatósági jogától 1876-ban megfosztották, állandó akadálya volt, azonban a közönség megértette a kor intő szavát és amikor a három község a várossal egyesíttetett, dr. Földváry István főügyész vállalta azt a feladatot, hogy a város addigi szervezeti szabályzatát teljesen felülvizsgálat alá veszi, a változott viszonyokhoz képest átdolgozza s egyúttal a bekövetkező tisztújításra a jövőben alkalmazandó tisztviselőket illetőleg olyan képzettség igazolását írja elő, amely mellett a városfejlesztő tevékenység és a közigazgatás menete lendületet nyer. Ez a munkálat ebben a tekintetben el is érte célját, egyéb tekintetben pedig olyan célkitűzéseket írt elő, amelyektől eltérni nem lehetett, mert minden egyes rendelkezése irányt adott. Eltekintve ettől az újítástól, dr. Földváry István lelke és gondos őre volt a város érdekeinek, rendkívüli tehetséggel és kezdeményező készséggel. Tartozunk emlékének ezekkel a sorokkal, mert az ő fáradhatlan tevékenysége, mindenre kiterjedő figyelme és alkotó készsége Esztergom felújulásának alapvetője volt. 21* 323