Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

aki bejelentette, hogy Esztergomban üveggyárat óhajt létesíteni és annak céljára 40 kat. holdnyi területet kér s egyúttal külön szerződést ajánl az őrhegyi kvarcnak üveggyártás végett való kiaknázására. Minthogy a város úgy fogta fel a dolgot, hogy egy -— az ajánlat szerint — nagyarányú gyáralapításról van szó, amely állandó munkaalkalmak biztosításán kívül a 40 kat. hold eladásával készpénzt, az őrhegyi kvarcanyag bérletével, nemkülönben a majd bekövetkező adózással és forgalommal közvetett és közvetlen jövedelmeket hoz, megfelelő tárgyalások után a szükséges szerződést megkötötte. Az üveggyár az ígért nagy arányokban a mostani tábor helyén fel is épült és üzembe állíttatott. A gyárban pár éven át valóban pezsgő élet folyt,

1 lassan-lassan azonban megmegállt a munka, míg végül egészen megszűnt. Ennek okát odamagyarázta az időközben „Magyarhoni üveggyár" cég alatt átváltozott üzem vezetősége, hogy a gyár különösen a csehországi kvarc használatára rendezkedett be és annak behozatali vámja oly magas, hogy azok mellett üzleti számításait nem találja meg, az őrhegyi kvarc pedig csak közönséges tábla- és üvegárúk előállításához lévén alkalmas, a hazai üvegipar által ez utóbbi tekintetben támasztott versenyt felvenni anyagi veszteség nélkül el nem bírja. Az üveggyárat azután leszerelték és az egész telep a denevérek tanyája lett. Az 1900-as évek elején az esztergomi volt cs. és kir. 26-ik gyalogezred kötelékében szolgált egy Vrklyan György nevű őrnagy. Ez a katonatiszt az esztergomi határt a gyakorlatokról jól megismervén, egy napon megjelent Vimrner Imre polgármesternél és elmondotta, hogy neki egy olyan terve van, amely a hadvezetőség elé tűzött célok megvalósítása érdekében egyenesen életbevágó, míg kivitel esetére a városnak állandó közvetlen és közvetett hasznokat biztosíthat. Ő ugyanis — úgymond — az esztergomi városi határnak az Őrhegyi és Bábszki-hegyi dűlőbeli, részben legeiöböl, részben silány erdőből álló részét a Monarchia legideálisabb harcászati lőterének ismerte fel és erre megfelelő térképekkel és leírásokkal a pozsonyi cs. és kir. V. hadtestparancsnokság figyelmét máris felhívta. Látogatásának célja egyelőre csak az volt, hogy a város vezetőségét ez irányban bizonyára érkező megkeresés ne érje meglepetésszerűen. Azután részletesen elmagyarázta, hogy körülbelül 1500 kat. holdnyi területet kellene a városnak hosszú időtartamra harcászati lőtér céljára bérbeadnia, viszont a hadvezetőség a tulajdonos üveggyártól megvenné a gyár telkét és felépítményeit és ott katonai tábort létesítene. Minthogy ez a terv a város érdekében valónak látszott, a polgármester azt örömmel könyvelte el. A hadvezetőség kezdeményezése nem is sokat késett és mindenben fedte Vrklyan őrnagy elgondolását. Nos, amikor az ajánlat beérkezett és a megfelelő tárgyalások lefolytak, a város közönsége meg is kötötte a vonatkozó szerződést, a katonai kincstár is lebonyolította az üveggyárral a telekvétel ügyét és megkezdődött az épületek átalakítása, ill. a katonai tábor céljára való berendezése. A hadvezetőség célkitűzése az volt, hogy a várostól bérelt terepen az akkori budapesti cs. és kir. IV. és a pozsonyi cs. és kir. V. hadtest kötelékébe tartozó csapattestek és azok tagozatai nyerjenek harcászati lőkiképzést. Mondani is felesleges, hogy Vrklyan őrnagy elgondolása a gyakorlatban fényesen bevált és a teret a világháború kitöréséig állandóan céljának megfelelően használták. Amikor azután az általános mozgósítás elrendeltetett, a hadvezetőség a tábort fogolytáborul jelölte ki. A fogolytábor története. Amikor az Apokalipsis szörnyű négy lovasa végigvágtatott a kontinensen, a cs. és kir. közös hadvezetőség tisztában volt ugyan azzal, hogy a középponti hatalmakra megpróbáltatások várnak, azonban meg kell állapítanunk, hogy a) korántsem számított arra, hogy a háború évekre fog kiterjedni; b) sem arra, hogy az az egész világot lángba borítja, vérbe ful1 Itt készült a királyi udvartartás gyönyörű üveg készlete is. ,309