Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

bizony a hivatalos város erre nem volt hajlandó és a „József főherceg" nevet viselő gépnek háromezer forintos vételára majdnem az ő terhe maradt. Évekig kellett fenntartania az erre irányuló gyűjtést, de a végeredmény mégis az volt, hogy erre az üzletre bizony jelentékenyen ráfizetett. A gőzgép tehát megvolt és az azzal megejtett próbák sikerültek. így pl. képes volt a vizet feltolni a hévízi (régi gőzfürdő) medencéjéből a szenttamási dombra, illetőleg a KisDuna vizét a város belterületébe kb. egy kilométernyire szállítani és ez utóbbi esetben még 25—30 méter magasságnyi lökőereje is volt. Ez a gép — hiszen az ilynemű gépek elseje kezdetleges, gyenge konstrukciójú volt — alig három évtized alatt elhasználódott. Ezt az elhasználódást elősegítette a nem mindig szakszerű kezelésen kívül az is, hogy sokszor Dóczy Ferenc ellenzése dacára is közkutak tisztítására használták és a homokos iszap a szívószerkezetet kikoptatta. Hasonló kár támadt a gőzdugattyúnál is, mert ennek háza és maga a dugattyú is erős súrlódásnak ellent nem álló sárgarézből készült. Ez a gőzfecskendő — ha még megvan — ma már igazán csak múzeális értéket képvisel. A tűzoltó-szertár létesítésére égető szükség volt egyrészt a tűziszerek és eszközök központosítása érdekében, másrészt, mivel ugyancsak Dóczy Ferenc fáradozása eredményeképpen fizetett, hivatásos tűzoltóság is létesült és azt be kellett laktanyázni. A város közönsége ekkor már kezdte megérteni és értékelni a tűz-készenlét fontosságát és Dóczy Ferenc lelkes támogatót talált néhai Vimmer Imre polgármesterben. Az ügynek kitűnő szóvivői voltak: Magyary László kályhagyáros, Laiszky János nyomdatulajdonos, Kitzinger József mézeskalácsos, dr. Fehér Gyula kegyúri plébános, dr. Földváry István főügyész, késmárki Frey Ferenc országgy. képviselő, Tiefenthal Gyula városi főmérnök, mint a szertár tervezője, nemkülönben idb. Brenner József, Rudolf Mihály, Brenner Ferenc, Bleszl Ferenc, Kaan János lovag és sok-sok akkori városatya. Lelkes szóvivői voltak az ügynek az Esztergom, Esztergom és Vidéke és az Esztergomi Lapok is. Az építkezést helykeresés előzte meg. Idb. Dóczy Ferenc elgondolása szerint az akkori, a „Vörös ökör" beszálló-vendéglő mögött levő Simor-utcai üres telek

1 lett volna jó erre a célra, mert hiszen már ott volt a mászó-torony is. A város ezt a telket nem adta és az különben is erősen kiesett a város központjából. Minthogy pedig a város iskolaépítésre már előzőleg megvette a Duna (most Deák-u.) és a tér sarkán levő Sárgai-féle háztelket, de azt nem használta fel, a választás erre esett. Itt épült fel a mai tűzoltó-szertár és laktanya. Az építés tervezésénél középen egy 200 hektoliteres víztartály elhelyezésére torony épült azért, hogy kivonulás után a lajtok percek alatt tölthetők legynek. Nos, ez már az esztergomi tűzoltó-intézmény renaissanceát jelentette, hiszen az oltóvíz szerzésére és felnyomására megfelelő vezetékkel benzinmotor szolgált. A szertár is új gépekkel gyarapodott. Rövid időn belül a korábban beszerzett „metzi" mozdonyfecskendő helyére két teljjesen modern nagy teljesítményű új mozdonyfecskendő került. (Szállította Seltenhofer és fiai soproni gyár.) Ezeket szinte nyomon követte egy új szerkocsi, majd pedig a gépezeti tolólétra, új párkány- és dugólétrák stb. (Szállította a Mátray-féle budapesti gyár.) Eképpen a város a tűzvédelem hatályossá tétele érdekében valóban áldozatot hozott. Minthogy ezt a szertárépületet és annak berendezését mindenki ismeri, az idevonatkozó részletes ismertetést mellőztük és csak annyit jegyzünk meg, hogy ebben az épületben két pár készenléti ló részére istálló is létesült. Azonban nem volna teljes a tűzoltószerek elhelyezésének emez ismertetése, ha tudjuk, hogy a körülbelül hét kilométer hosszban elnyúló és a domborzati viszonyok miatt részekre oszló város különleges tűzvédelmet is igényelt. Éppen ezért 1 Ezen épült később a belvárost olvasókör. ,306