Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

rezhette be. Nos, minél inkább hajlandók voltak a szomszédos törzsek a védelmi helyek közelében lakókkal való békés egyesülésre és minél jobban felismerték az egyesülésben az erő jelszavának igazát; továbbá, amikor telepedett állapotukban fel kellett hagyniuk a nomád élettel és ehelyett a földnek müvelésére kényszerültek s mindinkább szaporodtak, ezzel a szaporodással arányosan gyarapodott a várbeli kézművesek és kereskedők száma is olyannyira, hogy a vár belterülete szűk lett ezek számára. Ezek emiatt már tehertételt jelentettek a magaslati várra nézve, tehát gondoskodni kellett a váron kívül való elhelyezkedésről. Mi történt tehát? Az, hogy a vár aljában, a vár körül, falakkal védett új erősség létesült és ezen belül házak, műhelyek, stb. épültek, vagyis ekként előállt a város, az úgynevezett alsó-vár. Esztergom vára vidékének sajátos fekvése következtében mindenkor igen fontos hadműveleti pont volt. Először is Bécs és Budapest felé őre volt a Dunának, másodszor védelmet adhatott annak a völgyeletnek, amelynek ölében a Bécs—budai, még a rómaiak által épített, országút húzódott. Eszerint egyformán védelmezte a Bécs felől Buda, vagy Buda felől Bécs irányába eső vidéket, amely szerepében a római stratégák gondoskodásából osztoztak Visegrád, Nyergesújfalu, Győr és Pozsony várai a Duna mellett, míg Komárom megyében a tatai, Fehér megyében a székesfehérvári, Pest megyében pedig a zsámbéki várak és a pilis-gerecsei hegység támogatták. Hogy a rómaiak idejében milyen terjedelmű lehetett Esztergom város, azt az azon korból felszínre került rommaradványokból lehet következtetni. Ezek azt mutatják, hogy a város a kesztölci, dorogi, tokodi és a táti határig terjedt, sőt a felette levő domboldalakon és védett völgyekben a római előkelőségeknek nyári lakaik is voltak. A hajdani nagyság méreteit illetőleg azt is tudni kell, hogy amíg a levantei tengeri forgalom meg nem indult, kelet és nyugat kereskedelmi forgalma Esztergomon át bonyolódott le jó ideig részint a dunai víziúton, részint a szárazföldön. Szinte bizonyos, hogy amíg a dunai forgalom lóerejű vontatással és lefelé szabad ereszkedéssel oldatott meg, addig a szárazföldi közlekedésnél a kelet felől jövő karavánok elefántot és tevét is használtak. Arról, hogy a rómaiak uralták Esztergomot, eleget beszél a történelem és megfelelően bizonyítanak azok az emlékek, amelyeket a munkaeszközök a föld öléből felszínre hoztak, nem is említve a tudományos szempontból folytatott kutatások eredményeit. Ám — sajnos — Esztergom mégsem dicsekedhetik olyan emlékekkel, amilyenek a budaiak (pl. Aquincum, Ó-Buda és határa). A rómaiak korából nem maradtak olyan épületromok, amelyek azt bizonyítanák, hogy itt küzdőhely (aréna, cirkusz), avagy mesterséges fürdők is lettek volna

1 s a föld alól inkább harci eszközök, használati tárgyak és érmék kerülnek elő. Ami egyéb épületrom akad, az inkább Árpád-kori maradvány, avagy római mértföldjelző, egy-egy sírkő, avagy síri ágy (kőkoporsó és cserépedény, továbbá urnák, temetkezési kőanyag-mellékletek és ékszerek). A rómaiak idejéből egyébként tudjuk, hogy a Bécs—Ó-Buda között a Duna mentében Szentendre felé vezető műutat, a Via Ulpia Trajáná-t, a Kr. u. 98— 117 között élt Trajánus császár alatt építették és ugyanezen időben épültek Solva (Esztergom),

2 ad Herculem (Pilismarót) erősségei és a Duna alsó folyása alatt létesült burgusok. Trajánus után 117—138 között Hadriánus közel 16—17 éven át lakott, mint helytartó, Pannoniában és alatta Solva római joggal ruháztatott fel. Marcus Auréliusról (161—188) megállapíttatott, hogy két ízben látogatta meg Pannoniát, mert ezt a tartományt a quádok és a marcomannok állandóan nyugtalanították. Ő vitte át a légiókat Esztergomnál a Dunán és a Garam men1 Az utóbbiak mindenesetre lehettek, mert hévvizek voltak. 2 Feltehető, hogy a kelták után csak megerősítették. ,298