Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

században alapított város

1 (Érsekváros, 1896-ig Érsekvíziváros) a vár alatt, a hegy aljában a kisdunaparti utat a Ferenc József-úttal összekötő köz helyén föld alá került hévvízi pataktól fogva a kis-, illetve nagy Duna alsó folyásánál félkörben épült és a mai vasgyárig terjedt. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az így létesült Érsekváros helyén a rómaiak idejében már erődített helynek kellett lenni. Ezt bizonyítja ama körülmény, hogy a Veprech torony (erőd-torony) helyén római eredetű téglaépítés is mutatkozott, de még inkább az, hogy a kis Duna partja felett újonnan létesült gyönyörű internátusnak pár évvel ezelőtt történt építkezésekor római építésű, oly hatalmas alapfalazást találtak, amely a ráépitkezésre egyenesen kínálkozott és fel is használtatott. Hogyha már az eddig felhozott adatokkal bebizonyítottuk, hogy a német városépítésnek Esztergomhoz IV. Béláig semmi köze nem volt, arra is törekszünk, hogy bizonyítsuk, hogy ugyanannak a további idők folyamán Esztergom többszöri újjáépítésére sem volt befolyása. Evégből meg kell említenünk, hogy Esztergom területén az Érsekváros alapítása előtt a Villa Latinorum szomszédságában szintén volt egy város, amelyet okleveleink „Káptalani Város" néven említenek. Ez a város az egykori Szt. Lőrinc-templom (alapfalai a Szt. Lőrínc-utca belső torkolatánál tárattak fel) közvetlen környékén, valószínűleg a mai várossal 1896-ban egyesített volt Szenttamás község területére kiterjedve, feküdt és a Villa Latinorum nevű várostól teljesen független önkormányzattal bírt annak dacára, hogy 1221-ben közös megegyezéssel együttesen erősítették meg. Schünemann azt állítja, hogy az Érsekvárost az érsek már kezdetben németekkel telepítette be és ezt a várost a Villa Latinorummal szemben „Németváros"-nak nevezték.

2 Hogy honnan veszi Schünemann ezt az állítását, nem állapítható meg, sőt — mert forrásra sem hivatkozik, — fel kell tételeznünk, hogy annak némi alapja az, hogy a mostani Szent Imre-utca — melynek déli oldala a volt Szenttamás községhez (volt káptalani város) tartozott, — egykori neve „Német-utca" volt, mert a hagyomány szerint ott német iparüzők laktak. Erre vonatkozólag lehetséges az is, hogy ezek, mint telepesek, azt a még pár évtizeddel ezelőtt „Tizenhárom város"-nak nevezett területrészt lakták, amely a Káptalan-tér nyugati oldalától a Kucklanderig, onnan a szőlők alatt kelet felé a Kolos-kórházig terjedt, de meg kell jegyeznünk, hogy amennyiben az állítólagos német telepeseknek városalapításra senki engedélyt nem adott, „Németváros" név alatt városuk sem lehetett, mert ha ez lehetséges lett volna, úgy annak a városnak önkormányzatának is kellett volna lennie, ennek pedig semmi nyoma! Egyébként meg kell jegyeznük, hogy az ilyen analógia alapján az egykori Villa Latinorum-ot Schünemann szintén elnevezhette volna „Franciaváros"nak, sőt Rogerius is „OIaszváros"-nak s megtörténhetik még az a furcsa tévedés is, hogy az egykor szerbek által lakott városrész, a mai úgynevezett nagyváros, amelyet a múltban épen ezért „Rácváros"-nak neveztek, külön városalapításként fog szerepelni anélkül, hogy valaha is szerbek által alapított és azok alatt önkormányzatú város lett volna! Emlékeztetnünk kell olvasóinkat arra, hogy Schünemann azt állítja, hogy a római korból való városaink áldozatul estek a népvándorlás viharainak. Ezt az állítását a történelem épen a pannóniai területre vonatkozólag vitathatlanul megdönti s mert különben az Árpád-kori Esztergom helyrajzi adatainak is birtokában vagyunk, határozottan állíthatjuk, hogy Schünemann a most ismer1 Az alapításra akkor még a tatárdúlás következtében nem került sor, sőt IV. Béla 1249-ben engedélyén változtatott és a várhegy északi részét Esztergom városnak adományozta, majd ezt az elhatározását visszavonta s így történt, hogy a érseki város alapítása a XIII. század első felére esik. 2 Schünemann: Esztergom Évlapjai 1930. V. évf. 1—2 sz. 21. 1. ,295