Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Sissay. János 1744. ápr. 14-én nyert címeres nemeslevelet. János 1752-ben Eszteigomban hirdettette ki nemességét. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból János szerepel Esztergom vármegye nemesei között. Utódai Esztergom vármegyét szolgálták. Somogyi (derghi és karcsai). Alajos, Esztergom-szenttamási lakos, az 1833. szept. 2-án tartott közgyűlésen igazolta nemességét. A XIX. század első felében Karva és Uny helységekben bírt földesúri joggal. Flórián 1849-ben Esztergom vármegye alkotmányos alispánja volt. Szabó (bessenyöi). Borsod vármegyéből származik; később Heves vármegyébe költözött. Őse, Máté, 1640-ben nyert címeres nemeslevelet, melyet az 1724. évi nemesi vizsgálat alkalmával György bessenyöi (jelenleg Besenyőtelek) lakos mutatott fel. A család 1698-ban nyert Besenyőre királyi adományt s elönevét 1780 óta használja. Esztergom vármegyébe Ferenc fia: Sándor, a székesfehérvári káptalan tiszttartója, telepedett le. (f 1856 Uny.) Fiai: Sándor, Esztergom vármegye főszo'gabírája (f 1891), Iván Imre (sz. 1833, megh_ 1899) Esztergom vármegye árvaszéki elnöke. Ennek fia: Mihály (sz. 1859) Esztergom vármegye főjegyzője, 1905—1906-ban Hont vármegye főispánja, Unyon birtokos. Címer: kékben, jobbjában sarlót, baljában szőlőfürtöt tartó barna medveSisakdísz: arany búzakéve. Takarók: kék-arany, veres-ezüst. Szabó (II). Endre, az 1623. febr. 23-án tartott közgyűlésen mutatta be címeres nemeslevelét, melynek alapján Esztergom vármegye nemeseinek névsorába beiktatták. Utódai 1696-ban igazolták nemességüket. Az 1731. évi nemességi vizsgálat alkalmával Mátyás és családja, 1754-ben pedig János igazolta nemességét. Szentgál y. István 1695-ben nyert címeres nemeslevelet, mely 1696-ban hirdettetett ki Pest vármegyében. István az 1696. jan. 23-án tartott közgyűlésen Esztergom vármegye nemesei közzé vétetett fel. Az 1754—55. évi összeírásban e családból János van felvéve Esztergom vármegye nemesei közé. József és fia, István, ráckevei lakosok, 1844-ben, Esztergom vármegye bizonyítványa alapján, Pest vármegye nemesei sorába vétettek fel. Az esztergomi Szentgály földmíves család ugyanabból a családból való. Szilcz (Silzl). János-Pál, esztergomi tanácsnok és főbíró, 1713-ban nyert címeres nemeslevelet III. Károly királytól. Pál 1715-ben hirdettette ki nemeslevelét Esztergom vármegyében. Az 1754—55. évi összeírásban e családból József van felvéve az Esztergom vármegyei nemesek közé;; Károly 1780-ban nyert nemesi bizonyságlevelet Esztergom vármegyétől. Tersztyánszky (nádasi). József 1732-ben a vármegye alispánja, Béla helységben volt birtokos, 1755-ben Gyivát bírta. József előfordul az 1754—55. évi nemesi összeírásban, is. Ujlaky. 1719-ben már Lábatlan egy részét bírta. 1755-ben ugyanott bírt földesúri joggal. Valther (Waltherr). György 1717. febr. 11-én nyert címeres nemeslevelet III. Károly királytól, mely ugyanez évben Esztergom vármegyében hirdettetett ki. Az 1754—55. összeírásban e családból Imre van felvéve Esztergom nemesei közé. Címer: Kékben, zöld alapon, arany markolatú görbe kardot tartó, kétfarkú arany oroszlán. Sisakdísz: veresruhás, kinövő férfi, kék övvel, veres prémes sapkában, jobbjában aranymarkolatú görbe kardot tartva, balját csípőjére helyezve. Takarók: kék-arany, veres-ezüst. Vásárhelyi (kézdi-vásárhelyi). ősi székely család, melynek őse 1289-ben IV. László királytól Aranyosszéket nyerte adományul, mely adományt 1291-ben III. Endre, utóbb I. Lajos és Zsigmond királyok is megerősítettek. ,284