Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A magyarságnak a keresztény hitre való áttérése történetében az állíttatik, hogy a honfoglalás idején itt élt és hódolt szlávok már keresztények voltak és azok adtak példát arra, hogy őseink közül sokan még Géza fejedelemsége előtt megtértek. Miként amott, úgy emitt is csak szórványos esetekről lévén szó, amíg szt. Vickbert érdemeiről e tekintetben elismeréssel kell nyilatkoznunk, addig fontosnak tartjuk azt a valóban dicséretet érdemlő kutató munkát, amelyet dr. Galla Ferenc pápai kamarás, a budapesti m. kir. Pázmány tud. egyetem tanára a magyarok megtérésének története érdekében óriási fáradsággal végzett és amely „A Clunyi Reform Hatása Magyarországon" címmel

1 történetírásunknak e tekintetben igen értékes és érdekes új adatokat juttatott. Ezek az új adatok fáklyaként világítanak a mult homályába és arra irányulnak, hogy a térítés munkáját a legmegbízhatóbb források nyomán különösen Géza fejedelem korától fogva eddig kevésbbé ismert részletekben elénk tárják. Ennek a könyvnek tartalma nemcsak csemege a történelemtudomány művelőinek, hanem ösztönzés is arra, hogy az új nyomokat kiszélesítsék és továbbiakkal munkálják. Nem lehet unalmas azok előtt sem, akik nemzetünk történetét szeretik, mert eddigi ismereteiket bővíthetik, általában pedig arra feltétlenül jó és alkalmas, hogy véglegesen megrögzítse azt a tényt, hogy a magyarok megtérése a nyugati művelődésnek bár lassú, azonban a nemzet életére ezer esztendőre kiható eredményeit biztosította. Behatóan foglalkozva a most említett kitűnő kutatással és visszaemlékezve szt. Vickbert szerzetes téritői fellépésére, Géza fejedelem korát kell mindenekelőtt vizsgálnunk azért, mert a térítés nehéz munkája voltaképen ez alatt a fejedelem alatt indult meg, még pedig Piligrim passaui püspök közbenjöttével. Piligrim terjedelmes életrajzával monográfiánk keretében nem foglalkozunk, ellenben szükséges, hogy mielőtt térítői tevékenységét ismertetnők, foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy amennyiben német és magyar történetírók törtető és önző, söt olyan egyéniségnek tüntetik fel, aki érseki jogai elismertetése érdekében hamis oklevelek készítésétől sem riadt vissza, vajjor. ezek az állítások megfelelnek-e a valóságnak? E tekintetben úgyszólván teljes cáfolat Piligrim papi élete és a keresztény egyház kiépítése érdekében kifejtett dicséretes tevékenysége, továbbá az a szellem, amely őt a clunyi reform tekintetében áthatotta és olyan cselekvésre ösztönözte, amely a papság lelki és világi életének új s minden tekintetben tisztító hatású irányt szabott. A hazai történelem szempontjából érdektelen Piligrim külföldi tevékenysége, azonban mert itteni szereplésének az adott tekintélyt, meg kell említenünk, hogy amikor passaui püspök lett, olyan egyházmegyét talált, amelyben a vallásos élet hanyatlásnak indult, az egyházi vagyont pedig végromlás fenyegette. Piligrimnek sikerült mindkét irányban rendet teremtenie. így Passauban mindenekelőtt káptalani és monostori iskolákat szervezett, majd romjaiból újjáépítette az ott kalandozott magyarok dúlásai miatt romokban volt egyházakat, sok küzdelemmel visszaszerezte az elfecsérelt, vagy idegenek által bitorolt egyházi birtokokat, az elnéptelenedett területeket új lakosokkal telepítette be és gondja volt arra is, hogy a telepeseket a császárok és a bajor hercegek kiváltságokban részesítsék. Piligrimet a melki káptalan alapításán kívül húsz évi püspökségének tartama alatt sok olyan irányú cselekvés jellemzi, amelyek világosan arra mutatnak, hogy papi hivatását tiszta lelkiismerettel töltötte be. Piligrimnek ez a mult adja meg az igazolást ama vádak alól, amelyekkel először bizonyára azok illették, akiknek fájt, hogy az általuk a zavaros időkben elfoglalt egyházi birtokokat az erélyes püspök visszaharcolta. Ami most már magyarországi tevékenységét illeti, arra, hogy a hittérítés 1 Pécsi egyet, nyomda 1931. 32