Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

gyei főjegyző neje), Anna (Commensoli Ödönné), Erzsébet és Margit (dr. igriczi Nagy Ferencné). Ebből a családból való László Béla ezredes, Verona egykori várparancsnoka, aki Miksa császárral kiment. Ugyancsak a világháború után költözött Budapestre a hodosi-ágból származó L. Pál szövetkezeti igazgató. Gyermekei: Miklós és Ágota. Ugyancsak, mint kuruc katona, a XVII. század végén került Magyarországra (szül. Komárom 1769. X. 3.) László Imre, aki 1710 körül Pesten telepedett le s itt is hialt meg 1736-ban. Dédunokája: Ferenc a mult század első felében híres hajózási vállalkozó, akinek előbb Komáromban Domokos Jánossal, majd Budán az egész országra kiterjedő nagy hajózási vállalata volt. Az ő életéből merítette Jókai „Az aranyember" című regényének témáját, mert felesége: Szüts Jozefa révén rokonságban állott a családdal. 1821-ben szerzi meg az aradvármegyei Bokszeg, Járkostó és Kontrató községekből álló 12.000 hold kiterjedésű birtokot, melyre V. Ferdinánd királytól „Bogszeghi" előnévvel adománylevelet nyert. A magyarországi hajózás megindítása körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. Meghalt Budán, 1840. V. 2-án 71 éves korában. Fiai: Miklós (1816—1865) és László (1820—1911.). Miklósnak Pataky Zsófiától született fia: Gyula (1845—1907.), akinek két gyermeke él még a bogszeghi ágból: Gábor szkv. cs. és kir. vadász százados (1886. VIII. 28.) és Jozefin (1888. VI. 2.) dr. Fáykiss Ferenc kórházi főorvos neje. A családnak sok elszármazott ággal való kapcsolata, — nagy elterjedtsége folytán — ma már ki sem mutatható. A család címere: Kék pajzsban hármas zöld halmon korona és kardot tartó könyöklő páncélos kar, mely vérző tarkoponyát tart átszúrva, Nap és Hold. Sisakdísz: könyöklő páncélos kar, karddal. Takarók: kék-arany. Irodalom: Nagy Iván: Magyarorsz. Ns. Csal., Kempelen: Magy. Ns. Csal., Kőszeghy: Pest vm. nemes csal. tört. (1899. Bpest, 209. 1.). Daróczy: Nemesi évkönyvek. Pálmay: Udvarhelyvármegye ns. csal. (22. 1.), Tóth Béla: Magyar Anekddotakincs V. 63. 1., Magyar Családtörténeti Szemle II. évf. 1—2. füz., Vármegyei monográfiák, stb. Lippay Ferenc, 1792 augusztus 21-én nyert címeres nemeslevelet I. Ferenc királytól. Az 1793. február 18-án hirdettetett ki Esztergom vármegyében. L. F. a XIX. század első felében Karván birt földesúri joggal. L u b y. Az 1754—55. évi orsz. nemesi összeírásban e családból Zsigmond szerepel a vármegye nemeseinek névjegyzékében. László, Gábor, József és János 1797-ben nyertek nemesi bizonyságlevelet Esztergom vármegyétől. Luczenbacher (szobi). Hont vármegyéből származik. Őse János. Fia, Pál (szül. 1818. f 1900.) a Ferencz József-rend lovagja, a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja, 1878-ban nyert magyar nemességet. Címer: Hasított pajzs, elöl kékben gyökerestől kitépett arany tölgyfa. Hátul aranyban, a pajzs közepén, természetes színű folyóvízen át fektetett fekete horgony. Sisakdísz: Pajzsbeli tölgy növekvően. Takarók: Mindkétfelől kék-arany. Maithényi, Majthényi (kesselökeöi urak és bárók). A család a XIX. század első felében Gyiván birt földesúri joggal. Mattyasóvszky (alsó- és felsö-mátyásfalvi). Liptó vármegyéből ered, ahol Mattyasócz nevű helységek is vannak. A család tősgyökeres magyar eredetű s egy része alsó- és felsömattyasóczi előnevet használ. Első ismert őse Ábrahám, aki Aísó- és Felső Mátyásfalvát 1282-ben királyi adományban nyerte. Az esztergomvármegyebeli Mattyasóvszky családnak a liptói és Nyitrára származott törzsből való leszármazása 1282-től szakadatlan lehozható. A nyitrai Mihálytól ered az esztergommegyebeli család, melynek ,279