Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

szerint a légiók között keresztény légió is volt s ennek parancsnoka az ellenséges túlerőben végveszélyt látva, a császártól engedélyt kért, hogy a győzelemért könyöröghessenek s ez megtörténvén, következett be a csoda... A quádok leigázása után a rómaiak a túloldalon erősségeket építettek, a legyőzött ellenséget üldözték és belőle rabszolgákat fogdostak. Ez a bánásmód annyira elkeserítette a quádokat, hogy felkészültek a kivándorlásra, ebben azonban megakadályozattak, mire lázadást kezdtek s ennek hírére — minthogy a helytartók nem bírtak velük — 178-ban Marcus Aurelius akart rendet csinálni, azonban útközben pestisbe esett és Vindobonában elhalálozott. Ezt követőleg Commodus (Marcus Aurelius fia) kiürítette a megszállott területet. Amikor Commodus tizennégy év múlva (192) Rómában gyilkosságnak esett áldozatul, a pannóniai légiók a római pretoriánus szokás jogán Felső-Pannonia helytartóját: S. Septimus Severust kiáltották ki császárnak és az új császár két ellenfelével szemben trónra is jutott. Severus után 21 l-ben Caracalla jutott trónra és az alatt történt az a változás, hogy a mai Esztergom megye területe AlsóPannoniához csatoltatott. Severus halála (218) után 222-ben Alexander Severus következett a császári trónon. Alatta Pannónia helyzete válságossá vált, mert az itteni légiók nagy része más tartománybeli zavarok miatt kivonatván, a barbárok betörtek és a védtelen családokat pusztították. A rómaiak uralma ettől fogva kezdett gyengülni Pannoniában s fokozta a bajt az is, hogy Gallienus császár Felső-Pannoniának egy részét 257 körül a markomannoknak azért engedte át, hogy annak fejében a frankok és allemannokkal szemben szövetségest nyerjen. Ettől fogva alig telt el huszonegy év, már ismét baj következett, mert Illirycum területén lázadás tört ki és 278 körül a barbárok Pannoniát támadták. Ezt a veszedelmet Probus császár hárította el. Probus után Valentinianus császár arra törekedett, hogy a germán betörésekkel szemben a Duna vonalát minél jobban megerősítse. Alatta Solva várát újból átépítették, de erősségeket létesített a császár a túloldalon is és ezzel a cselekedetével a barbárok elégedetlenségét szította. Ez az elégedetlenség akkor, amikor a rómaiak Gabinus barbár uralkodót megölték, már támadásra indította a szomszédságot és 374-ben nemcsak Pannoniába törtek be, hol is két légiót tönkrevertek, hanem Sirmium (római város volt a Száva mellett, a mai Mitrovicza helyén) ellen is készülődtek. Bár ezt a támadást Moesia helytartója: Theodosius, kivédte, a góthok sorozatos támadásaival szemben a római haderőt már nem tudta Valens császár kellően szervezni és erősíteni, sőt vereség-vereség után következvén, Pannoniát az uralkodó önként átengedte az ellenségnek, miből következik, hogy a tartomány ilyetén sorsában Solva és vidéke, tehát a mai Esztergom és a megye területe is osztozott. A hunnok. Pannoniára a római uralom megszűntével szomorú idők következtek. Az a kultúra, amely ezen a területen háromszázhatvan és egynéhány év alatt felvirágzott, a barbárok kezén tönkrement és a hunnok eljövetele végső csapást jelentett. A városok és községek felégettettek és elpusztíttattak és a Kárpátok által övezett terület pusztasággá változott annyira, hogyha a római oszlopcsarnok falán levő Agrippa-féle térkép fenn nem marad és az ennek nyomában készült Tabula Peutingeriana félre nem magyarázható adatokat nem nyújtana, úgy Esztergom vármegye területén sem tudnánk tájékozódni a római uralom idejét illetőleg. E két tájékoztatón kívül különös figyelmet érdemel a Diocletian idejéből való Itinerárium Antonii Augusti címet viselő úgynevezett „útikönyv", amely erről a tájról két útvonalról számol be. Az egyik útvonal a Dunával párhuzamosan Crumerumtól Solván, Ad Herculem castrán (Pilismarót) és Cirpi 23