Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Itt említjük meg, hogy az Esztergom városi határban levő őrhegyi kőbánya kitűnő vízépítési követ szolgáltat s ugyanott a közönséges üveg gyártásához kiválóan alkalmas kovakőzet is bőségben van. A kőszénbányászatnak esztergommegyei múltjáról annyiban emlékeztünk már, hogy elmondottuk, ihogy az 1814 körül a volt gr. Sándor (jelenleg Metternich hercegi) uradalomban kezdődött. Ezután a barnaszénbányászat 1817-ben Csolnokon, Sárisápon, 1828-ban Mogyorósbányán, 1839-ben Tokodon, 1840ben Szarkáspusztán és 1850-ben Dorogon folytatódott. Az esztergomvármegyei barnaszéntelepek kiterjedését 12 négyszögmértföldnyire becsülik. A széntelepek vastagsága aszerint váltakozik, hogy eocennel vagy pedig oligocennel számolunk. Az eocen-telepek vastagsága átlag 8 méter, az oligocené pedig 100—120 cm. Megemlítjük még, hogy a barnaszéntelepek gazdagságára legjobban bizonyít a szakértői vélemény

1 szerint az a körülmény, hogy egy négyszögmérföldnyi területen 800,000.000 métermázsára tehető anyag termelhető ki. Mielőtt a Budapest—esztergomi és az Esztergom—füzitői, illetőleg Annavölgy—sárisápi vasútvonal megépült (1893—94), a kőszénbányák súlyos szállítási neihézségekkel küzdöttek s emiatt az üzemek sem fejlődtek, attól fogva azonban hovatovább felvehették a versenyt azokkal a bányákkal, amelyeknek közlekedési nehézségekkel nem kellett küzdeniük, sőt — amennyiben az esztergommegyei kőszén minősége a többi hazai termékekét felülmúlta — a világháborúig elérkeztek oda, hogy teljesen versenyképesek lettek. A világháború alatt az esztergommegyei kőszénbányák teljesítőképessége minden addigi számítást felülmúlt, mihelyt azonban bekövetkezett az összeomlás és az azt követő gazdasági válságoknak hosszú sorozata, a termelésben is beállt a tengődés. Lassan-lassan azután ismét lendület következett be s ennek kétségkívül előidézője volt az a körülmény, hogy a külföldi szén belhozatala hovatovább szűkebb térre szorult s ma úgy áll a helyzet, hogy az esztergommegyei széntermelés nemcsak eléri, hanem jelentékenyen meg is haladja a békeidők termelésének mennyiségét. Itt megjegyezzük, hogy a Dorogon dolgozó Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a közelmúltban nemcsak termel, hanem brikettgyártásra is berendezkedett s ezenkívül a kőszénből kátrányt is előállít, egyébként pedig a határban levő mészkőbánya kiaknázásával karbidgyártást is folytat. Azok, akik e század elejét megérték és akik közülük ma is élnek, emlékezhetnek arra, hogy az akkoriban virágzó tokodi bányákat víz öntötte el s emiatt az üzem évek (hosszú során át szünetelt. Ez az állapot talán a mai napig is tartana, hogyha nem akadt volna egy olyan hatalmas gondolkodó fő, amelynek agysejtjeiben megszületett a terv az óriási értéket képviselő szénterület bajának megszüntetésére. Ennek a főnek a gazdája Schmidt Sándor m. kir. kormányfőtanácsos, bányaigazgató volt s az ő találmányának tulajdonítható, hogy az óriási víztömeg eltávolítható és a további elárasztás lehetősége kizárható volt. Nemzeti vagyont mentett meg Schmidt Sándor és találmányával beírta nevét a bányászat történetének mindaddig folyamatos könyvébe, amely csak akkor nyer befejezést, amikor az utolsó darab kőszénnel számol a világ!... E kötelességszerű megemlékezés után meg kell állapítanunk, hogy az esztergomi járás területén mennyi a kőszénbánya? Ezek sorrendben a következők: I. Barnaszénbánya. Telepei: Dorog és Ujdorog. 25 zártkutatmány. II. Barnaszénbánya Sárisápon az u. n. Annavölgy. 37 zártkutatmány. 1 Hantken Miksa geológus megállapítása. 218;