Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

csupán az egyik szolgabírói pecsétből maradt meg valami. A másik okirat

1 1540. évi keletű és a három pecsétből kettő meglehetősen ép állapotban van, de a harmadik hiányos. Hogy a vármegye címeres pecsétet mikor kapott, arról a királyi könyvek nem beszélnek. A XVI. század második felében már rendelkezett a címeres pecséttel, azonban feltűnő, hogy igen sokáig a megye kiadványait nem ezzel hitelesítették, hanem általában úgy, hogy a vármegye alispánja, vagy főjegyzője és két szolgabírája a saját családi pecsétjét nyomta az okiratra. A szolgabírák pecsétjének közhitelességét egyébként már az 1435 : 2. t. c. 4. §-a, az 1486 : 9. t. c. 3. §-a és az 1492 : 34. t. c. 3. §-a biztosította.

2 Abban az időszakban pedig, amikor Esztergomot a török tartotta megszállva és a „Ns és Tettes Vármegye" Érsekújváron tartotta gyűléseit, akárcsak az elüldözött Pestmegye, mely Füleken rezideált, csakis ilyen hitelesítésekkel találkozunk. A kényszerű távollét alatt a jegyzőkönyveket azért éppen úgy szerkesztették, mint amikor még a vármegye háborítatlanul Esztergomban gyűlésezett, hogy a jogfolytonosságot fenntartsák. Példaképpen íme egy 1638 július 14-röl keltezett bizonyságlevél eleje: Nos Universitas Dominorum Magnatorum et Nobilium nec non Vice Comes, Judlium et Jurati, Assessores Sedria Cottus Strigoniensis", befejezése pedig: „Dátum in Praesidio Ujvariensi, Die 14. Mensi Julii, Loco Solito Generáli Congregationis Strigoniensi 1638. L. S. T. Szalay, Vice Comes."

3 A vármegye évszázadokon át használt ősi címere csaknem változatlan maradt. 1728 január 23-án III. Károly felhívta az összes káptalant, konventet, a pannonhalmi főapátságot, a vármegyéket és szabad királyi városokat, hogy igazolják, kitől és mikor kapták hiteles pecsétjüket és a vörös pecsétviasz használatának jogát?

4 Csaknem az összes testület beküldte jelentését, azonban Esztergom vármegye nincs közöttük. Viszont a hasonló címeres pecséttel rendelkező esztergomi káptalan hivatkozik arra, hogy ősidők óta használja immár javításra szoruló pecsétjét.

5 A vármegye csak II. József uralkodásának második felében nem használhatta régi címeres pecsétjét. II. József a vármegyékben látta törekvéseinek kerékkötőit és ezért a megyék ősi alkatát megváltoztatva, egyiket a másikkal önkényesen egyesítve, igyekezett akaratát keresztülvinni. Az összes vármegyének záros határidőn belül fel kellett küldenie a helytartótanácshoz immáron használaton kívül helyezett ősi pecsétjét.

0 Ekkor megyeszerte elkeseredett hangulat uralkodott és a pecsétekhez mellékelt kísérő iratok is gyakran visszatükrözik az alkománysérelem felett való elkeseredést. A király Esztergom és Komárom vármegyét törvényellenesen egyesítette és az így összekapcsolt két megye pecsétjére „Comitatus Strigoniensis Comaromiensis Uniti" körirat került. Az így egyesített megyék alispánja, Sissay Károly

7 1786 október 11-én szolgáltatja be „Strigonienesis ante Conjunctionem usuatum" pecsétjét. A beszolgáltatási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Esztergom megye pecsétje ezüstlappal ellátott acélból volt. A törvénytelen állapot néhány esztendővel későbben, 1790-ben, megszűnt és a vármegyék önkormányzatának helyreállításával Esztergom megye is visszanyerte ősi címerpecsétje használatának jogát. 1 0. L. M. O. D. L. 14. 427. 2 Dr. Föglein Antal: Zólyom vármegye pecsétje (Turul, 1934., 3—4. füzet). 3 Szalay Tamás, Esztergom megye alispánja 1638—1644 között. ^ O. L.'Helytt. o. Ideál. Miscell. 1728. No, 4. « U. o. c O. L. Helytt. o. Polit. Comit. 1786. fons 269. 7 1786—1790 között Esztergom—Komárom megye alispánja. 194;