Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

valahogyan életre keltették és felgyógyulása után letartóztatták. Hasonló sors jutott Nagy (azelőtt Urbaniek) Antal városi föreáliskolai igazgatónak és dr. Kartaly Istvánnak is. Mindkettőt kegyetlenül elverték és azonnal rendőrkézre adták. Nagy Antalnak — aki teljesen ouaadta magát a proletárdiktatúrának — az volt a Dűne, hogy feltolta magát a bencés főgimnázium igazgatói székébe és abból akarta megfertőzni az isKolát és a vörös uralom szoigáiatába állítani a szerzetesekből álló tanári kart. Gyanútlanul sétált az utcán Iványi Pám Márkus István volt reáliskolai tanár is. Ez a soknevü alak serdült korában Oroszországból került Magyarországba és itt bizonyos Iványi nevű budapesti lakos által örökbe fogadtatván, addigi Pám neve kapcsolásaval az Iványi vezetéknevet vette fel. Eredeti utóneve Márkus volt, azonban mert időközben az izr. vallásról a katholikusra tért át, a keresztségben István nevet nyert, de a Márkus nevet is anyakönyvezték, tehát véglegesen Iványi Pám MárKus István néven szerepelt. A háború kitörése Londonban érte, mternáltatott s onnan maiglan is ki nem deríthető okokból 1916-ban elbocsátották és amikor Esztergomba visszaérkezett, nyomban besorozták, de mert kiderült, hogy szabadságideje alatt a háború előtt Oroszországban járt, majd Franciaországba utazott s onnan jutott Angliába, különben peuig az ellene megtartott házkutatás alkalmával arról is meggyőződés szereztetett, hogy Oroszországból 1914 elején pénzküldeménye is erkezett, a katonai hatóság mint kémgyanus egyént letartóztatta és vizsgálat alá vétette. A monarchia ellen elkövetett cselekményeire iiem derült világosság s amennyiben katonai szolgálata alatt az újonckepzés tartama alatt lábtörést szenvedett, az összeomlásig segédszolgálatos oeosztást nyert. A kommunizmus kitörése után — holott tsztergomban semmi keresni valója nem volt — a fővárosból visszatért és a vörösök szolgálatába szegődve, az érseki palota szocializálása körül buzgólkodott. A vörös uralom bukása után ellépett ugyan, de pár napi a ismét megjelent, mire lefogták és kóterbe került. Szenzációja volt Esztergomnak Horváth Chrivnák István esendőről mesternek közvetlenül a kommün bukása után elkövetett öngyilkossága is. Ez az ember a vörös zászlóaljban politikai megbízott volt és ebben a minőségében nemcsak az elvtársak kitartásának volt engesztelhetetlen ellenőre, hanem kivételes kedvtelésből abban is buzgólkodott, hogy adandó alkalomra Esztergom lakosságából túszokat jelöljön ki, sőt oroszlánrésze volt abban is, hogy a szt. Ferenc-rendi zárda pincéje kínzókamrává alakittassék át. A vörös uralom megszűnte után Tangl Köszegfalvi Endre tanügyi megbízott azonnal elmenekült ugyan, de a fővárosban elfogták cs Esztergomba szállították. Amikor ide az esti 9 órai vonattal detektívek által kísérve megérkezett, a vasúti állomáson várakozó tömeg kitépte kísérői kezéből és félholtra verte és talán meg is gyilkolja, hogyha a polgárőrségből a detektívek segélyére siető fegyveresek meg nem védelmezik. Tangl Kőszegfalvi ezt követöleg börtönbe került. Említettük, hogy Szabó István vörös városparancsnok, aki elvtársai ellen a cseheket akarta Esztergomba hozni, lelepleztetése után a túlsó oldalra szökött. A kommün bukása után ez az alak is hazaszivárgott, illetőleg a csehek alkalmatlan idegennek minősítették és áttették a hataron. így került rendőrkézre és a kir. járásbíróság börtönébe, de onnan — bizonyára külső segítséggel — a börtön mennyezetének felbontása után megszökött. Az eddigi jelek szerint sikerült orosz földre jutnia és valószínűleg jó hivatalt kapott. Az esztergomi kommün nevezetes alakjai közül a fővárosban fogták el Zsigerits Antalt, Esztergom vármegye vörös kormányzó-biztosát, dr. Mailáth Ferenc volt főispánt és Csiszár Lászlót, a vörös zászlóalj katonai parancsnokát. Érdekes módon került kézre Szabó István dorogi tanító, a vörös uralom esztergomi művelődési biztosa. Amikor leáldozott a dicsőség, beöltözött hűt165