Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

megye közönsége, hogy a kormány rendeletét törvényes alapon állónak nem ismeri el és elhatározza, hogy azzal szemben a törvényhozásnál keres orvoslást. Amennyiben pedig az imparlamentáris és alkotmányellenes kormány az országgyűlés törvénytelen elnapoltatásával a jogvédelem ezen törvényes eszközétol a vármegye közönségét megfosztja és ugyanazon tényével az ezért való felelősségre vonást is lehetetlenné teszi: a vármegye törvényhatósági bizottsága megállapítja, hogy a belügyminiszter ezen rendeletével és az abban foglaltak végiehajtásának sürgetésével a nyers erőszak terére lépett. Mivel pedig a vármegye törvényhatósági bizottsága az alkotmányvédelemnek rendelkezésére álló törvényes eszközeit kimerítette, az erőszakkal szemben erőszakot állítani pedig célravezetőnek nem tartja, de ahhoz megfelelő erővel nem is rendelkezik, az alkotmányvédelemnek törvényes alapon való tovább folytatását a vármegye hazafias közönségétől várja, mivégből felhívja ezen közönséget, hogy megmaradván a passzív ellenállás törvényes alapján, úgy — miként eddig tette — országgyülésileg meg nem szavazott adót önként be ne fizessen és a katonai szolgálatra önként ne jelentkezzék!" A csodálatos mérséklettel lefolyt közgyűlést követő napon dr. Perényi Kálmán alispánhelyettes főjegyző összehívta a megye tisztikarát. Ezen az összejövetelen elhatározták, hogy ha a törvénytelen követelések végrehajtására kényszeríttetnek, amint ez a kísérlet bekövetkezik, tisztségükről azonnal le fognak mondani. Amíg ezek az események Esztergom vármegyében végbe mentek, meglepetés is érte a megye közönségét. Bessenyei Szabó Mihály főjegyzőt ugyanis a kormány Hont vármegye és Selmec-Bélabánya szab. kir. város főispánjává nevezte ki. Meglepetés volt ez annyiban, mert voltak ugyan Esztergom megyének kiváló főjegyzői, azonban B. Szabó Mihály képességei azokét messze felülmúlták nemcsak a közigazgatásban, hanem az alkotásban is, tehát lelépése a megyére nézve — mely tőle sokat várt és neki sokat ígért — valóban veszteségszámba ment. Meglepetés volt a főispáni kinevezés azért is, mert ez a'fértiú egyike vo.t azoknak a tisztviselőknek, akik a megyei életben elhelyezkedve, a megyék aikotmányos jogainak törhetlen védelmére látszottak teremtődni és mégis abba a táborba került, amely éppen az alkotmányos jogoknak semmibevevésével akarta az uralmat biztosítani. Abban az időben mindazt a vállalkozást, amely a darabont kormánynak felajánlkozott, országosan elítélték. Esztergom vármegye közönsége sem késett ezzel és — bizonyára elhamarkodott — cselekvése megfosztotta B. Szabót attól a nimbusztól, amely személye körül hosszú, érdemes és eredményteljes megyei szolgálata révén támadt. A magyar nemzet a múltban sok olyan eseményre ráborította a feledés fátyolát, amelyeket vértforraló időkben elítélt. Kérdezzük: Nem ment-e feledésbe az a bécsi próbálkozás, amely a magyar katonai követelések érdekében kifejtett ellenzéki törekvéseket a Monarchia — mint nagyhatalom — hadserege egységének fennmaradása végett a már ismert módon lehetetlenné akarta tenni? Hogyha erre a kérdésre igaz lélekkel felelünk, azt kell mondanunk, hogy bizony nem ment feledésbe, ellenben soha sem jutna eszünkbe, hogyha a világháborúban a központi hatalmak győznek, mert ez esetben I. Ferenc Józsefnek adnánk igazat. így vagyunk B. Szabó Mihály esetével is. 1906 tavaszán megalakult a koalíciós kormány néhai Wekerle Sándor miniszterelnök alatt. Ez a sorsfordulat Esztergom vármegyében és a városban őszinte örömöt keltett. Ugyanakkor Horváth Béla főispánságának is bealkonyodott és helyére Gyapay Pál volt orszgy. képviselő, fehérmegyei földbirtokos neveztetett ki. Az új főispán nem volt ismeretlen egyéniség a vármegyében, mert a Reviczky-családdal való közvetlen rokonsága révén ezt az 154