Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

a megyék és a törvényhatósági joggal felruházott városok ellenállását megtörjék. Megyéink és városaink ezeket a küldötteket a legnagyobb ellenszenvvel fogadtak, sőt a legtöbb helyen olyan fogadtatásban részesítették, hogy bevonulásukat a katonaságnak kellett fedeznie s még emellett is megtörtént, hogy testi bántalmakat is kellett elszenvedniük. A küldötteket — habár erre közgyűlések hirdettettek — a megyék és városok közönsége hivatalaikba nem iktatta be, illetőleg a közgyűlésekről távol tartotta magát, mire azok feltörették a közgyűlési termek ajtóit s egy-két — erre az alkalomra — kinevezett senkik jelenlétében csendörfeliigyeiet alatt tették le az esküt, illetve iktattatták be magukat. A megyék és a városok tisztikarai sem mentek el ezekre a beiktató közgyűlésekre, ftanem részesei lettek a nemzeti ellenállásnak. A tisztviselőkről szólva, megemlítjük, hogy itt bizonyosodott be annak a törekvésnek az eredménye, amely a megyei számvevőségek és pénztárak államosítását törvénybe iktatta annyiban, hogy az ellenállásban résztvevő tisztikar illetményeit nem folyósították s így történt, hogy a tisztviselők — minthogy a megyék nem rendelkeztek fedezettel — kénytelenek voltak ezt a — szerencsére rövid ideig tartott — rezsimet kiszolgálni. Egyébként — miként azt Esztergomban is tapasztaltuk — egyes vármegyék gondoskodni akartak a tisztviselők ellátásáról társadalmi adakozás útján, azonban ez a készség szalmalángnál nem volt egyéb, mert amikor áldozni kellett, az addig lelkes hazafiak egyszerre megszűntek adakozni. Ami most már Esztergom megyének a nemzeti ellenállásban való magatartását illeti, e tekintetben a következő adatokkal szolgálhatunk: Augusztus hó 10-én a törvényhatósági közgyűlésen dr. Csernoch János (akkor még esztergomi kanonok) és társai a testvér vármegyéknek átirataira hivatkozva, indítványozták, hogy a megye közönsége a kormánnyal szemben bizalmatlanságát nyilvánítsa és tudassa a kormánnyal, hogy az országgyűlés által meg nem szavazott adóknak és újoncoknak beszolgáltatását, illetve ez utóbbiaknak kiállítását megtagadja; nem fogja beszolgáltatni az önként befizetett adókat és nem állítja sor alá az önkéntesen jelentkező újoncokat sem és ennek nyomatékául azonosítja magát a hasonló határozatokat hozott vármegyék álláspontjával. A határozat felterjesztetvén, a kormány azt megsemmisítette. A kormány ez irányú rendeletét a törvényhatóság az őszi utolsó rendes közgyűlésen tárgyalván, ahhoz először néhai dr. Helcz Antal volt polgármester és megyebizottsági tag szólt és indítványozta, hogy az ne vétessék tudomásul, sőt ellenkezőleg, helyezkedjék a megye közönsége arra az álláspontra, hogy a kormánynak nem tetsző határozatot fenntartja és kiegészíti azzal, hogy az államkincstárt illető fogyasztási adók beszolgáltatását is megtagadja. Indítványozta továbbá dr. Helcz, hogy amennyiben az országgyűlés újból elnapoltatott, emiatt a törvényhatóság a kormány előtt sajnálkozását fejezze ki. Az indítványok szavazás alá bocsáttattak és a többség által elfogadtattak. Ezen eredmény kihirdetése után Horváth főispán tudatta a közgyűléssel, hogy a hozott határozatot felebbezni fogja. Utána Andrássy János alispán — annak hangoztatásával, hogy a határozatot nem tartja törvényesnek — kijelentette, hogy annak végrehajtására nem vállalkozik s egyben egyhavi szabadságot kért. Itt említjük meg, hogy Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete a vármegye álláspontjára helyezkedve, szintén megtagadó határozatot hozott. A megyének másodszori határozata a kormány előtt szintén megsemmisítés tárgya lett. A leiratot a nov. 16-iki közgyűlés tárgyalta s kimondotta, hogy azt nem veszi tudomásul. Ezt követőleg a megyei egyesült ellenzék részéről dr. Fehér Gyula — ezidőszerint az esztergomi székes főkáptalan nagyprépostja — a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „Kijelenti a vár153