Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene
A törvényhozás házában folyt egyházpolitikai, izzóan szenvedélyes viták Esztergom vármegye közönségét is állasfoglalásra kényszerítették. 1893 április 29-én kellett döntenie a vármegye közönségének a tekintetben: pártolja-e a polgári házasság tervét, vagyis bizalmat szavaz-e a kormánynak, vagy pedig ellenkező álláspontra helyezkedik? Az eredmény — nagy megbotránKOzására a kis Rómának — abban jelentkezett, hogy a kormánynak bizalmat szavaztak. Érdekes megemlíteni, hogy a megejtett szavazás számaránya így oszlott meg: a bizalomnyilvánítás mellett leadatott 60, ellene pedig 53 szavazat. A következő esztendőnek tavaszán hunyta le fáradt szemeit a turini remete: Kossuth Lajos (f 1894 március 20.). A multszázadközépi szabadságmozgalom vezéralakjának földi maradványait hazaszállíttatta a nemzet és a Budapesten végbement gyászszertartáson Esztergom vármegye küldöttséggel képviseltette magát. Feltűnhetett olvasóinknak, hogy a gróf Mailáth lemondásával megüresedett főispáni szék sorsáról eddig nem emlékeztünk. Ennek oka az, hogy a kormányban éppen az egyházpolitikai javaslat miatt változás állt be és ezért a főispáni szék betöltése két évig késett. Ezen idő alatt Kruplanicz Kálmán alispán látta el a főispáni teendőket bölcs mérséklettel és általános megelégedésre egészen 1894 május 31-ig, amikor is a főispáni tisztre ezt a kiváló férfiút érdemesítette a királyi kegy. Kruplanicz kineveztetése a vármegyében és a városban általános örömöt keltett, mert hiszen harminchét éven át volt odaadóan hűséges tisztviselője a megyének. A főispáni kinevezés után tisztújítás foglalkoztatta a megye közönségét. A tisztújító közgyűlésen alispánná egyházpakai Andrássy János addigi érdemesült főjegyző, főjegyzővé bessenyei Szabó Mihály főszolgabíró és az ő előlépése folytán megüresedett Párkány-járási főszolgabírói állásra dr. Perényi Kálmán szolgabíró választattak meg. Az esztergomi járás főszolgabírája revisnyei Reviczky Győző maradt. Az 1895-ik esztendő három községgel kevesbítette a vármegyét. A belügyi kormány ugyanis méltányolta Esztergom városának közel félszázados abbeli törekvését, hogy a vele összeépült Érsek-Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező községek hozzá csatoltassanak. A város és az egyesített községek 1895. évi jún ius j8-án a megyeház nagytermében tartották első közgyűlésüket, amely előpostája volt a további szervezésnek. Amikor Vaszary Kolos bíbornok-hercegprímás elfoglalta az érseki széket, a város küldöttségének üdvözlése után a következőleg nyilatkozott: „Midőn Esztergomból, mint egyszerű szerzetes távoztam, nem is álmodhattam, hogy így lássam viszont tanárkodásom legkedvesebb városát. . . Esztergom felvirágzásán kell mindnyájunknak munkálkodni. . . Emelni akarom a várost nemcsak anyagilag, hanem szellemileg is, mert azt akarom, hogy Esztergom, mint egykor a kereszténységnek, úgy most a magyarnak végvára legyen!..." Ugyanekkor — anélkül, hogy áldozatkészségének nagyságát említette volna — tudatta a küldöttséggel, hogy volt kedves tanítványával: néhai Baross Gábor volt akkori kereskedelemügyi miniszterrel, megállapodott abban, hogy az állam a hajóhíd helyett állandó Dunahidat építtet és a kormány a Budapest—esztergomi vasút létesítését készséggel elő fogja mozdítani. Nagy igéret volt ez és beváltása a vármegye és a város közgazdasági érdekeinek érvényesülését jelentette. Az új prímás áldozata is nagy volt, mert hiszen, hogy az állandó híd létesülhessen, az addig jelentékeny jövedelmet biztosító hídvám élvezetéről nagylelkűen lemondott. Ezek az előzményei az állandó híd és a vasút létesülésének s így a megye és a város életében 1895 szeptember 28-a ünnepet jelentett. Ekkor történt ugyanis a Mária Valéria Duna-híd felavatása. A felavatáson jelen voltak: br. Bánffy Dezső miniszterelnök, Dániel Ernő, Perczel Dezső és br. Wlassits Gyula miniszterek, előkelő miniszteriális tisztviselők és
