Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

visszaállítsák. Ez Esztergom megye részéről legelsőben is abban nyilatkozott meg, hogy a kerülei biztost felváltja az örökös főispán: gróf Batthyány érsek, aki az 1790 április 7-iki tisztújító közgyűlést személyesen vezeti. Ez alkalommal az alispáni széket Misits József karvai és sárkányfalvi földbirtokossal töltötték be, míg főjegyzővé Miklóssy Imre választatott meg. Mielőtt a hivatalos vármegye további sorsával foglalkoznánk, meg kell állapítani, hogy habár III. Károly, Mária Terézia és II. József alatt Esztergom megye rendkívül súlyos adókat volt kénytelen viselni, a birtokviszonyok rendezettsége és a mezőgazdasági termelés zavartalansága következtében a közgazdasági élet hovatovább felélénkült. Fokozta a helyzet jobbrafordulását ama körülmény is, hogy a török hódoltság és a Rákóczi-féle szabadságharc következtében lakosságban meggyérült helységek hovatovább népesedtek és újak is keletkeztek. Ily körülmények között a vármegye elbírta azokat a fokozottabb terheket is, amelyek a francia hadjárattal szemben szükséges többszöri felkészüléshez igényeltettek. Ezek a terhek a következőkben jelentkeztek: ki kellett állítani a vármegye részéről 275 újoncot és szolgáltatni 20.000 mérő búzát, 25.000 mérő zabot, 188 vágóállatot és 94 lovat, továbbá köteles volt a vármegye 2.560 mérő búzának és 10.344 mérő zab értéknek megfelelő készpénzt is befizetni. Fokozódott a terhelés 1797-ben, amikor a franciák betörésétől tartva, ismét fegyveres erőszaporításról kellett gondoskodnia az országnak. Ekkor Esztergom vármegye egy lovasszázad felállítására köteleztetett, míg 1809-ben ismét 150 fegyverest kellett kiállítania. A franciákkal 1809 június 14-én történt győri összecsapás után, újból katonát követeltek a vármegyétől annak dacára, hogy az már erején felül áldozott s ekkor a vármegye ismét kiállítani ígérte a 210-ben meghatározott újonc létszámot, sőt ezenfelül egy szabadcsapatnak szervezését is elhatározta. Itt megjegyezzük, hogy amennyiben azon év október 14-én létrejött a schönbrunni béke, a további hadiszolgáltatások iránt addig támasztott követelések is megszűntek, de az 1811—12-iki országyűlés a még mindig fenyegető francia háborúra való tekintettel, ismét ama követeléssel lépett fel a vármegyével szemben, hogy szolgáltasson be 9.400 mérő búzát és 14.100 mérő zabot. A vármegye ezt a követelést is teljesítette. A most elmondottakból látható, hogy Esztergom vármegye közönsége szinte erején felül teljesítette a követeléseket mindaddig, amíg a további szolgáltató készség elé gátat nem vetett a szokatlanul száraz időjárás, amely alatt a termés elpusztult, tehát a lakosság természetbeli szolgáltatásra képtelenné vált. Fokozta a bajt az állam szerencsétlen pénzgazdálkodása is, amely miatt bekövetkezett az államkölcsön meghiúsulása és a papírpénz kibocsátásával az 1811-iki ú. n. „fekete bank"-korszak, vagyis a pénznek olyan elértéktelenedése, hogy az addigi forint értéke négy krajcárra esett. Napoleon bukása után a szövetséges hatalmak Európa térképének rendezése után 1815-ben a Monarchia, továbbá Porosz és Oroszország megalakították az ú. n. „Szent Szövetséget", amelynek célja az volt, hogy amennyiben szabadságmozgalmak támadnának, ezekkel szemben fegyveres hatalommal lépjenek fel s ekként biztosítsák a parancsuralmat. Ennek a kötésnek tulajdonítható, hogy 1812-től fogva tizenkét évig országgyűlés nem volt tartható. A vármegyék is hallgatásra kényszerültek, mert a föléjük rendelt helytartók minden olyan megmozdulásnak, amely az új „rend" ellen óvást kívánt emelni, útját vágták. Az elnyomatásnak sötét korszaka volt ez és jaj volt azoknak a közéleti férfiaknak, akik hazafias aggodalmukban nyíltan az alkotmányos életet követelték, vagy annak visszaállítása érdekében cselekedni kívántak, mert a közéletet a kémek serege figyelte ... A nemzet elhivatott nagy férfiai mindazonáltal nem csüggedtek s megindult az ellenáramlat a toll harcával, 123