Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

s közben a Garamon innen letáborozott, de 1705 július 13-án Bénybe vezette hadait s ott a római sáncokban helyezkedett el addig, amíg július 16-án tüzérsége meg nem érkezett. E három nap alatt tájékoztatta magát a szomszédos Bényben megállapodott gróf Bercsényi Miklós és Le Maire dandárparancsnok által Esztergom helyzetéről, s ezután a Vág mellékére igyekezett.

1 Esztergom ostroma. Miközben a hadiszerencse hol kedvez Rákóczinak, hol pedig cserbenhagyja, béketárgyalások indulnak meg a hadviselő felek között, de ezek nem akadályozzák meg a hadi vállalkozások folytatását, sőt többszöri sikertelenségük egyenesen kényszerítik Rákóczit, hogy a maga részéről tovább is folytassa nemzetmentő vállalkozását, melynek országos érdekű részleteit említés nélkül hagyva, Esztergom ostromának történetére térünk. Rákóczinak erre irányított előkészületei a következők voltak: az 1705— 1706-ra forduló télen elrendelte, hogy az általa Karvánál létesíteni kívánt hajóhíd szükségletei elkészíttessenek és az ottani sáncok védelme alatt őriztessenek mindaddig, amig a fegyverszünet tart, illetve a béketárgyalások kimeneteléig. Minthogy a fegyverszünet letelt és a tárgyalások eredménytelenül végződtek, intézkedett, hogy a csapatok Esztergom alá induljanak. Ez meg is történt és 1706 nyarának kezdetén a csapatok, melyeknek létszáma — lovast és gyalogost egybevetve — 12000-et tett ki, Esztergomot úgy körülzárták, hogy az ott levő császáriaknak kívülről való élelmezését lehetetlenné tették. Ezt követőleg Rákóczi augusztus 2-án indult el Érsekújvárból, augusztus 4-én már Esztergommal szemben, Párkányba érkezett, amikor is előzőleg kiadott parancsára gróf Forgách Simon az alája tartozott segédhadakkal Karvánál az esztergomi oldalra ment oly utasítással, hogy kellő összeköttetésben lehessen az Eszterházy Antal-féle ama tartalékokkal, amelyek a Fertő környékén készenlétbe helyezkedtek. Amikor Rákóczi és az általa vezetett csapatok Párkányba érkeztek, azokat három részre osztotta be. Nevezetesen egy rész az Istenhegynél készülő hajóhíd előtt foglalt állást, egy rész — nehogy a törökök esetleg megkíséreljék az átkelést — Párkányban maradt, míg a fejedelem a megmaradt harmadik résszel a Garam innenső oldalán — valószínűleg Kövesdnél — táborozott le. A hagyomány szerint azon a helyen, ahova a fejedelem sátrát állították, a lelkes kuruc katonák előzőleg azért, hogy a sátor mindenünnen látható legyen, illetőleg, hogy a fejedelem a táboron széttekinthessen, dombot készítettek és ahhoz a földet fövegeikben hordták össze. E valószínű tényről különben egy lelkes költemény is emlékezik. Esztergom ostromát a fejedelem augusztus 9-én kezdte meg a Párkányban felállított ostrom lövegekkel, amelyek már olyan hordképességgel bírtak, hogy — ami addig lehetetlen volt — helyükről hatalmas romboló erővel érkezhettek a várhoz és a várba. Ezeknek a lövegeknek, jobban mondva az azokat kezelő tüzérségnek Le Maire tüzértiszt volt a parancsnoka. A tüzérségi támadás kezdetekor Rákóczi parancsára Gyürky Pál tábornok már átkelt az istenhegyi hajóhídon és a parancsnoksága alatt állott gyalog hadtesttel, valamint lovassággal arra kapott utasítást, hogy adandó jelre augusztus 12-én kezdje meg a vár megrohanását. így is történt, azonban amikor azt látták, hogy Buda irányából rácokból álló császári csapatok jönnek, visszavonultak. A következő napon folytatódott a vár lövetése és most már teljes eréllyel indult meg a roham, azonban úgy ekkor, mint a további napokon 1 Márki S. dr. II. Rákóczi. I. 420. 1. 115